Doktor doktorovics doktorov

Lillusnak alighanem titkos szerződése van az állatorvosokkal, hogy a hétvégi ügyeleti díjszabás idejére időzítse a sérüléseit... Vagy esetleg a nyaralás idejére, mint azt az egyik korábbi orvosos posztban olvashattátok az esetünket a Clooney-hasonmás dokival.

A tegnap esti séta után láttuk, hogy az egyik 5. ujja körme Y alakban szétvált, középen meg kikandikál az élő rész.

Este 11 óra volt; tanakodtunk, hogy most rögtön Lehel út, vagy vasárnap reggel Primavet, esetleg vasárnap délután Györgyiék. Mivel nem vérzett, a kutya jó étvágyú/kedélyű, láztalan, "csak" rémesen nézett ki a köröm, a reggel (és pihent orvos) mellett döntöttünk.

Fotózni nem akartam most a kis drágát, viszont a tegnap éjszakát a szokásos "krízisközpontban" töltötte:

Lillácska és a körömdolgok kissé döcögősek, múltkor is négyen hasaltak rá a rendelőben egy szimpla manikűrnél. Így a sebészetközeli beavatkozás érdekében most bódítani kellett. Kiküldtek a váróba, ahol bevallom, nem teljes odafigyeléssel tanulmányoztuk át a lazacolaj áldásos hatásait a különféle szórólapokon...

Kapott egy szép kötést, kedden kell levenni. Hallottam a keserű ízű Copoly öntapadós pólyáról, de nem volt a patikában. Vettünk viszont keserű spray-t, még most befújtuk vele a kötést, hátha nem piszkálja. A múltkori infúziós kanülös kötéséhez nem nyúlt; de más egy lüktető seb, meg más egy beszúrt izé. 

Antibiotikumot kapott injekcióban, holnaptól még 5 napig kell fájdalomcsillapító szirupot szednie. Emlékszem a korábbi szirupos akciókra, kíváncsi leszek a beadásra... 

tongue emoticon

A kabátomat természetesen végigpisilte (Ember "jobban" járt - neki "csak" full fehér lett a fekete kabátja...), és a fél bundáját ledobta a vizsgálóasztalon. "Csak" a szokásos... És rosszul látjátok. Nálunk nem, sohasem, semmilyen körülmények között, nem jöhet fel a kutya az ágyra. Most sem ott van, ugye látjátok? heart emoticon


És rosszul látjátok. Nálunk nem, sohasem, semmilyen körülmények között, nem jöhet fel a kutya az ágyra. Még mit nem!

Klasszikusok foximódra, avagy S.Ö.R. (Shakespeare összes, röviden)

Kellett hozzá a Karácsony, vagy tíz óra alvás, na meg egy jó forró fürdő a zuhany alatt. Megvilágosodtam. :-)
Angol fajta lévén, bizonyos vagyok benne, hogy Shakespeare ismerhette a foxikat. Nagyon ismerhette. Csodálatosnak tartom a műveit, számomra a legnagyobb remekműve a Szentivánéji álom. Na jó, elég nagy flash-élmény szülhette (mit is ittak akkoriban? bármit is ittak, az tuti, hogy ópiumot szívtak rá...). Így elég volt ránézni egy négy lábbal egyszerre a levegőben pattogó foxikára, hogy megszülessen a zseniális manófigura, Puck.

Hogy is jön össze a Szentivánéji álom a foxikkal? Szerintem így, hallgassátok:

"Hegyen át, völgyön át, 
Tüskön-bokron keresztül, 
Berken át, kerten át, 
Tűzön-vizen keresztül, 
Járok hol madár se’ volt, 
Sebesebben mint a hold."

Na jó, rendben, ez a Tündér. De hát a foxik is igazi tündérek (olykor), nem igaz? :-)

Vagypedig:

"Vagy én csalódom, szemrefőre, vagy 
A csintalan gonosz manó te vagy, 
Kit a nép Robin-pajtásnak nevez; 
Ki pórleánynak rémülést szerez; 
Malmot megindít; tejfölt megszedi; 
Nőt lelke-fogytáig köpülteti; 
Higgadni a sört meg nem engedi; 
Tévútra csal vándort, s kineveti."

Erről nekem az asztalról lerúgott mindenfélék, széttépett zacskók, kipakolt kukák jutottak eszembe...


A brutális mókamester:

"Mesél egy néni szörnyü szomorút 
S engem néz háromlábu zsámolyul: 
Kibiczczenek alóla; felborul, 
Óbégat és majd megful, úgy köhög; 
A többi oldalához kap, röhög, 
Tüszköl, csuklik nevettében, s hitet 
Mond rá, hogy ily jól sohse’ nevetett."


A lelkes, aki nem ismer lehetetlent:

"Övet kerítnék negyven percz alatt 
A föld körül. "



A fáradhatatlan:

"Kergetlek, űzlek, fel s alá vezetve, 
Sáron-vizen, tüskén-bokron, gazon; 
Majd ló leszek, majd kan, majd szörnyü medve, 
Majd meg kutyává, tűzzé változom: 
S nyerít, ugat, röfög, dörmög, lobog 
Ló, eb, kan, medve, tűz, utánatok."

Volt ugye az a hétvége, ami alatt egyszer sem ült vagy feküdt le a kis aranyos, csak éjszaka... :-)



Akinél mindig van kéznél valami játék:

"Fel s alá, fel s alá,
Hordom őket fel s alá,
Falu, város, fél, ha lát,
Goblin, hurcold fel s alá!"



És ha mégsem tetszett a fenti eszmefuttatás...:

"Ha mi árnyak nem tetszettünk, 
 Gondoljátok, s mentve tettünk: 
 Hogy az álom meglepett, 
 S tükrözé e képeket. 
 E csekély meddő mesét, 
 Mely csak álom, semmiség, 
 Nézze most el úri kegy, 
 Másszor aztán jobban megy."


(Arany János fordítása)

Boldog, békés Karácsonyt!

A boldog, békés Karácsonyunk Szenteste délutánján egy, a fejemtől majd' öt méterre elrepülő üres borosüveggel kezdődött, a séta alatt. Rögtön Kassák Lajos és a nikkel szamovár jutott eszembe. Hiába, az ember vészhelyzetben mindig kapaszkodjon valami szépbe :-P Meg abba, hogy valaki nagyon vigyázott ránk, hogy az az öt méter megvolt!

Ma pedig, Karácsony első napján, Anyósomékhoz készülődünk. Lillusnak megvan az a ki tudja, honnan eredő traumája, hogy utazáskor, csomagoláskor bepánikol. Ésszerűtlenül rohangál, szökni próbál, nyüszít, liheg, szenved. Kajára, tiltásra, figyelemelterelésre nem reagál.
Már tegnap, a fa díszítése alatt is befeszült, de anyuékhoz mentünk át, így egy "jön a kutya is!" varázsmondattal megnyugodott.
Most nem tudjuk vinni, mert múltkor egyszer köszönés helyett majdnem letépte a puli fülét... nem erőltetném a barátkozást...

Kihordtuk a cuccokat az előszobába és sajnos van közte egy nagyon nagy doboz is. Ami kiverte a biztosítékot cucinál. Sebaj, Jan Fennel, zen, nyugalom, odahívtam, leültem a kanapéra, nyugalmat sugározni. Bejött? Naná. Lillus felugrott (kis takarója nélkül, tök' tilosban, tojt rá) és sivítva, nyüszítve, mindenféle módon magyarázta, hogy "Gazdiiii, a Gazdiiii, kiment az ajtón, ott, azon az ajtón, cuccokkal! Eltűnt!!!! Itt fognak hagyni!!!! Itt fognak hagyniiiiii!!!" Zihált, tiszta sokkos volt.

Két opció volt: elmegyünk és hagyjuk üvölteni estig, vagy bekönyörgöm anyuékhoz, napközibe.
Szigorúan hivatalosan, az első megoldás lenne a jó. Otthagyni, üvölteni, leülni a lépcsőházban és amikor elhallgat, visszamenni hozzá. De még elég jóban vagyunk a szomszédokkal, meg aztán, hát nem helyezhetjük át a Karácsonyt...

Anyuék még nem vigyáztak Lillusra, aki hát nem Orsika. Lop, bemegy, felugrik,megnéz, megkóstol, kinyit, belelép. Utcán meg hát kissé erősen kontrollálandó. Persze vállalták :-) Könnyített változat, hogy sétaidőre visszaérünk és pisilve-kakilva szállítottuk le...
Most már remélem csak azzal kell számolni, hogy egy vágósúlyban lévő, gyomorrontott malacot fogunk visszakapni...

Kibírtam, hogy csak egyszer telefonáltam odafelé útról. Ebéd után Anyum hívott, hogy minden rendben van, a kutya ugyan párszor megszaglászta a bejárati ajtót, de aztán más érdekes dolgok után nézett, és hogy nagyon rendesen viselkedik. Na, most már tuti, hogy ebből legalább két napos koplalás lesz!

Induláskor telefonáltam, hogy később érünk majd; Anyu gyanúsan gyorsan tette le a telefont. Gondolkodtam, hogy vajon hanyadik törött, asztalról lerúgott edénynél tarthatnak. Biztosan éppen valamit feltöröl, lemos, felmos vagy hatástalanít.

Befutottunk. Csengő. Átfutott az agyamon, hogy a folyosó erkélykorlátja alatt kifér a feje. Vajon emlékeznek rá otthon, hogy Orsika egyszer kihasalt és fentről nézte a járókelőket? Utána bedeszkáztuk a folyosót. Ha kijönnek ajtót nyitni, ugye addig bent tartják a kutyát? Amilyen lökött, ez ki akarna nézni. Esetleg leugrani. Jézusom. Be kell ugranom és ellökni a kutyát, be a lakás felé.
A tejüvegen át egy kicsi alak közeleg és erős zihálás hallatszik. Anyukám az, és azért kicsi, mert lehajolva két kézzel fogja a vadállat nyakörvét. Lilluska zihál, mert őt aztán nem érdekli a fojtónyakörv.

Kicsiny malacka röpködött. Konkrétan nem lehetett látni a farkát, csak a fekete részét. Majd' szétesett, úgy ugrált, csóvált, mint az eszelős, lábujjhegyen tombolt, bújt, szagolt, mászott, ugrált. Ennyire még nem láttam örülni. Megható volt :-) Aztán levágott egy hatalmas foxirohamot, félre kellett húzódnom, mert ha belém csapódik, tuti a csontomat töri :-) A végén persze a medve is kapott egy adagot az örömmámorból...

Mesélték, hogy nagyon rendes volt, csak amikor Anyukám kiment a konyhába főzni, levágott egy közepes hisztit. Ezt leszámítva szépen aludt délután, és hétkor, amikorra ígértük, hogy jövünk, járkálni kezdett... cukor egy jószág. Megható volt, hogy ennyire ragaszkodik és így tud örülni :-).

Mindig ez a fejtörés a címekkel...

Sziasztok! Ma újra suliban voltunk (hurrá-hurrá)!
Tanulságos volt. Csinálhatnék egy ilyen volt-ilyen lett - listát a Kislányról 
Az abbahagyott középfok után a nyár elején voltunk egy terápiás foglalkozáson, aminek viszont nem lett folytatása. Épp ideje volt felvenni újra a fonalat. Hálás vagyok Foxis Móninak és Kátya gazdijának, hogy - egymástól függetlenül - Mariannhoz irányítottak.

Na, akkor a "száraz tények" :
Kislány egy uszkárszerű kutyát nem ugatott meg. Na jó, más kutyákat előtte és utána nagy lelkesedéssel ugatott meg... Lehet, hogy az uszival azért tett kivételt, mert a nyaralás alatt a "házi" uszkár (egy nagyon öreg, nyugodt, békés és fiú) mellett nyugalomban tudott elsétálni?

A terápiás falkában volt egy nagymedve (azt hiszem, megfertőzött a Vadász szigorúsága Spyke blogjából, így nem merem megtippelni, hogy moszkvai őrkutya volt), egy gyönyörű drótos foxi, egy schnauzer és egy mali fiú. A malival már az utcán volt egy közjáték: bent pihentek a boxukban a kocsijukban, amikor Lillus beszagolt hozzájuk. A mali rámörrent, erre Lill "jóvanna-jóvanna" módon tovatiplizett...

Bementünk, még pórázon (amitől a Kislány befeszül) és a falka elkezdte szaglászni. A lehető legrosszabb körülmény. Pórázon, ketten kétfelől kérlelhetetlenül szimatolják, na a tavasszal is ezért még szőrtépés járt. Most meg, pattanásig feszülve ugyan, de szépen hagyta szimatolni magát. Elengedtem, rohant két kerítéskört, mert hát suliban azt ugye úgy kell...

Feladat volt: ne engedjem ki egy 3 méteres körből. Bénáztam persze, oktató megmutatta, hát Lill úgy ült be a lábára, mintha nála született volna. Imád leégetni a kicsike, de sebaj 
No, elkezdtünk körbejárkálni. Malackának kettő darab lépés után leesett, hogy ojjé, feladat van, hát olyan gyönyörű láb mellett haladást produkált, hogy ha ilyet a vizsgán csinál(t volna), bőven 90 pont fölött lettünk volna... Szokásos. Túlteljesít. Ha ülés a feladat, felugrik, megpördül és csehesen ül be. Ha 3 méteren belül kell menni, hát láb mellett követ. A büdös dög.

Elment egy kutya a kerítés mellett: a falka persze odarohant és lelkesen kiabáltak kifelé. Lillus, mintha mindig ezt csinálta volna, rohant velük, beállt a falkába. Nem lökdösött senkit, nem kakaskodott és a felpörgött állapota sem ösztökélte arra, hogy fenékbe harapjon bárkit is. Na, ez nekem is új volt!

Kicsiny cukorbogár kis szemlélődés után kiválasztotta a fekete schnauzert és szemmel láthatóan játszani szeretett volna vele. Csak beszállt a foxi is, a mali meg folyton közé és Lillus közé állt és fékezte a lányt, aki ettől kicsit megijedt. De most sem harapott fenékbe senkit.
Nagyon büszke voltam rá. Úgy működött, mint egy jókutya  (ja: esett az eső...  )
Jövő héten folytatjuk!

Más kutyák

Kolléganőm ma elkésett. Bőven nyolc előtt már bent szokott dekkolni, ma meg egyszerre érkeztünk. Nézem, mit tököl már a parkolóban annyit... Jééé, kutyát hozott magával? Nem is tudtam, hogy van kutyája. Hát, elég szerencsétlenül forgolódnak egymás körül :-) ja, hogy nem is a sajátja...?

A kutya fekete, közepes, olyan sharpei-amstaff-szerűség, kislány. Nyakörv nincs rajta, kicsit félszeg, barátságos. Lehajolok hozzá, bújik, dörgölőzik, és minden áron összevissza szeretne nyalni. Ezt én kevésbé szeretném, de azért sikerül egy csomó szagnyomot elhelyeznie az összes ruhámon.

A kutyust a Népligetben találták reggel; kolléganő, jobb megoldás nem lévén, felpakolta a jószágot és behozta dolgozni. Felbolydult az iroda, mindenki az ablakban lógott... Mindenki a maga módján próbált segíteni: volt, aki vizet hozott, volt, aki felhívta a kutyamenhelyes ismerőseit. Ami nyilván meddő vállalkozás, mert hónapok óta azzal van tele a Facebook, hogy a tököli menhelyet bezárják, a Noétól elloptak egy csomó építőanyagot, na meg egyáltalán, mindenki dugig van. Az egyik foxis ismerős is, aki önkénteskedik egy menhelyen, pont tegnap írt körbe egy mentendő foxika miattl ideiglenest keres - tehát náluk sincs egy fikarcnyi hely sem.

Felhívtam a Népligetben lévő sulit, hogy tudnak-e elvesztésről a környéken, persze nem tudtak. Van a kollégák között egy labrador-tenyésztő (igazi tenyésztő; nem összetévesztendő a szaporítókkal!), ő rögtön riadóztatta a férjét, hogy hozza be a chip-leolvasójukat. Lehet fogadásokat kötni... Naná, hogy nem volt benne. Ami azért is érdekes, mert a kislányka hasán két érdekes heg volt - aki költ arra, hogy megműttesse a kutyáját, arra meg nem költ, hogy oltassa is? Mert a chip nélküli kutyák oltva sincsenek. (Habár, zárójelben jegyzem meg, akármikor voltunk Lillussal orvosnál, eddig soha nem olvasták le a chipjét. Na jó, mi pl. oltani a Fajtamentéses keresztanyuhoz járunk, ismerjük egymást, plusz a saját kezével regelte be Lilla chipjét, de eddig sem a Lehel úton, sem a Primavetben nem "porszívózták" le a kutyát soha...)

Szóval, chip zéró. Felmerül a kérdés, hogy ha meg is találnánk a gazdáját, érdemes-e olyannak visszaadni, aki nem tesz eleget a törvényi kötelezettségeknek, amik ráadásul a kutya érdekeit szolgálják? Ilyenkor az is eszembe jut, hogy cigire meg nyilván a többszörösét is kiadja... de persze ez csak feltételezés.

Ebédidőben kimentem a Fresibe, és nagyon-nagyon leárazottan sikerült szert tennem egy középkék alapon fehér csontikás, igen cukker nyakörvre, meg egy hozzá csöppet sem illő, de vidám színű, világoskék-sárga-kék-fehér csíkos pórázt. Lányos cuccot szerettem volna, de az nem volt. Sőt, totál ki volt fosztva az üzlet... Láttam érdekes, műanyag hámokat, miket ki nem találnak.

Persze a kutya nyakát nem mértem le, de ránézésre olyan combom-vastagságú lehet. Teljes lelki nyugalommal próbálom rá a nyakörvet a lábamra az üzlet kellős közepén. És a végén kiderült, hogy sokkal vékonyabb. Mármint a kutya.

Délutánra a jószág teljesen jól belakta az autót, bár kissé unatkozott. Mindenkinek csóvált és puszilt, aki közeledett, és mindenkinek próbált a nyakába, de legalábbis az ölébe mászni. Kirakták pisilni, hát nem nagyon távolodott el és első szóra (illetve cuppogásra) visszament. Nekem ez elég furcsa volt, el se akar rohanni, le se akart vadászni egy verebet sem, se más után nem kutatott... Már több jelentkező is volt a jószágra odabentről, de a kolléganő pillanatnyilag anyukájáékhoz vitte haza. Holnap majd többet tudunk a sorsa alakulásáról.

Igazoltan távol

Igazoltan távol voltunk az őszi foxitaliról. Az októberi hosszú hétvégét négynapos családi kirándulással töltöttük. A panzióban (nem kutya, hanem "rendes" emberi panzió :-) ) nagyon kedvesek voltak: kutyabarát szálláshely, az állatka az étterembe is bevihető (!), és azt is meg lehetett beszélni velük, hogy a távollétünkben véletlenül se menjenek be a szobába. Ez utóbbit azért nem hittem el első szóra, úgyhogy reggelente inkább szóltam, biztos, ami biztos alapon.

Kisleányt ismerve azért mégsem vittük be az étterembe; még végigkuncsorogta volna az összes asztalt... A szokásos módon reagált arra, hogy a szálláson marad:

Kisebb gondot okozott, hogy az ágy pont olyan magas volt, hogy a sajtos labdája épp begurulhasson és ne lehessen kiszedni. Így hát az összecsukható dolgokat összecsuktuk, a ládákkal, székekkel, cipőkkel barikádoztunk... Jó is, hogy nem jött be személyzet  .


Nem is tudom, kinél olvastam valami olyasmit, hogy azért szeret kutyával utazni, mert ott kivételesen felengedheti az ágyra... Nálunk sem jöhet fel a kutya. Soha-soha. De azért egy kis szabályerősítő kivétel, khm, az végülis megengedhető. Szigorú szabályokkal és full óvintézkedésekkel: alulra pelenkák, rá a saját takarója. És szigorúan csak az ágy végében. És nem  jöhet le a piros takaróról:

Lilluska itt eléggé meg van illetődve :-) Gyorsan elaludt, nehogy meggondoljuk magunkat és letessékeljük :-) Persze ez csak utazáskor, csak idegenben, és nem állandóra történik.

A séták kicsit bonyolultak voltak. Mert hát itt vidéken, itt majdnem minden házban kutya van. Kerítés mögött. És mi történik, ha kutya kerítés mögött, Lillus meg kerítésen kívül? Igen. Koncert.
Bejártuk a környéket, ami úgy történt, hogy a kettővel odébbi kertben egy gyönyörű berni pásztor riadóztatott. Erre a sarki telken előjött két jagdocska, először csaholva, aztán magas hangon teli torokból üvöltve kísértek. Amíg a gazdi ki nem ordított a bejárati ajtón. És pár perc múlva közibük nem vágott egy cipőt is. Bizony, kemény a vidéki jagdok élete...

Próbáltunk mi túloldalon menni, lábujjhegyen menni, takarásban menni. Sajnos jagdocskák nagyon jól látnak is. És ha kiszúrtak a világító sárga kabátomban (most már értem a terepszín ruházatot...), a nyurgábbik teljes nyakhosszában kikandikált a kerítésen: "na, jön már? jön mááááár...???" Édes pofik.


Azért, megérte a koncertet. A falu végében folyt valami patak, jó hosszú töltéssel. Amin a következőket lehetett csinálni:

   

 

Az ember ilyenkor késztetést érez utánanézni, hogy az agár tényleg szerepelt-e a foxi fajta kialakításában. Közepes összeget mernék rátenni, hogy igen... Lillusban legalábbis. 

A foxifajzatok ráadásul sajátságosan képzelik el a wellness hétvége fogalmát. Valahogy így:

A kis aranyosnak közben úgy járt a farka, mint valami propeller :-)






Útközben találkoztunk két lakóval is. Bézs színű kis állatkák voltak (az egyik tutira... a másikról maximum már csak Dr. Mallard tudott volna pontosabbat mondani, az NCIS-ből...) Szerintem ürge lehetett. Vagy pele. Esetleg pirókegér. Valami csík is volt a hátán. De az nem biztos. Na, majd megkérem Spyke gazdiját, hogy kérdezze meg a Vadászt a pontos megnevezésről.



Kis bogaram nem igazán szeret ásni. Ő inkább mászik. De itt nagyon finom illatok lehettek... A két tetemet (mert a találkozásunkkor már egyik sem működött) eltávolítottuk, miután először kifordult tőlük a Kislány, de másodszor kicsit fel volt még spannolva a jagdok ugatásától, és képes volt felkapni. Bizony... kinek mit jelent a tartalmas, aktív kikapcsolódós hétvége...

Nektek hogyan telt?

Végy egy cicát, egy gyíkot, vagy egy hideg patkányt...

Megyünk Lillussal sétálni ma reggel, szép, nagy kört mentünk. A nyaralásban megszokta, hogy az autókat valahogy, macskával együtt szállítják. Lehet, hogy van is bennük egy ilyen kis pneumatikus eszköz, ami, parkoláskor egyszerűen leengedi a macskát a kocsi alá.
Úgyhogy minden áldott séta alatt minden áldott autó alját tüzetesen át kellett vizsgálni, van-e cica. Ha van cica, dermedtre kell ugatni. Ha reggel van - és még mindenki alszik a sötétzöld zsalus kőházak álmos ablakai mögött -, ha este van - és már mindenki nyugovóra tért...
Nagyon toleráns emberek ezek a horvátok. Egyszer sem öntötték ki ránk az éjjeliedényt (már, ha használnak ilyet    ), egyszer sem küldtek el még melegebb éghajlatra. Ugat, hát ugat. Biztos talált valamit.

Egy cseppet sem volt meglepő az sem, amikor az egyik sétánkon magyar szót hallottunk az elhaladó pár felől: - Ja, ez az a kis mérges kutyus, akit tegnap is láttunk   .

No, most már itthon vagyunk, első hétvégi sétánk a nyaralás óta. Sikeresen megkergettünk egy gyíkot (10.000,- Ft az eszmei értéke), na ez a brutál foxi pontosan kiismerte már a menekülési stratégiájukat, így folyton eléggé résen kell lennem, hogy megakadályozhassam a természetkárosítást.

Utána benéztünk a fodrászhoz a házban. A fodrász lányok mindig kitörő örömmel fogadják Lillust, ő meg örömmel cukul nekik. Már, ha valami izgalmas szag el nem tereli másik irányba. Olykor kissé udvariatlan a lányocska, a fodrászok jönnek, mosolyognak, leguggolnak, ő meg jó nagy ívben kerül és demonstratíve lepisil egy bokrot, majd édesen tovaüget.
No, ma lelkesen beszagolt a fodrászatba - és egy nagy, zsömleszínű labrador nézett vissza rá. Meghökkent a kislány, a szagot érezte, de nem számított egy ekkora fejre az ajtóban :-) Büszke vagyok rá, mert hang nélkül, teljesen kutyához méltóan ismerkedett a labival - aki szintén lány volt, bár Lillust ez nem érdekli; ha olyan, örömmel tép meg fiúkat is.

Ebből a szempontból tökéletes Terrier Terápia (copyright Ági!    ) volt számunkra a nyaralás, rengeteg kutyával találkoztunk és szagoltunk meg. Ééééés Lillus egyetlen kutyát nem akart megtépni! Konkrétan, a helyzet az volt, ha a másik kutya normális, mármint nyugodt, és nem őrjöngve az arcába rohan, mint az itthoni yorkie-k és fehér bongyorkák, akkor Lill is teljesen rendesen "működött".

Ez nyilván abból jöhet, hogy nyaralásra általában azok viszik el a kutyát, akik foglalkoznak vele itthon is. Fordítva ez nyilván nem igaz, teljesen rendben van egy jó panzióba-beadás, mert lehet olyan úticél, ami inkább kínzás a kutyának, mint öröm. Viszont ebből fakadóan nyaraláson nem esélyes őrjöngő bongyorkával találkozni, aki kihozza a Lányból is az állatot.

Szóval, sikerrel abszolváltuk a labradort. Megyünk tovább. Megállunk a "patkányos" lefolyónál. Mert a Kislány mindig megáll itt, szagol, megkerüli, szagol, próbál bejutni, persze a vasrácson nem lehet. Biztos patkányok laknak bent, mert hát csatornában azok szoktak, biztos azokat érzi, mondtuk, és ebben is maradtunk.

No, Lilluska szagol, iderohan, odarohan, szagol. Aztán beszagol egy autó alá, no, olyat is szokott, mindennap, minden autónál mostanság. Biztos cica aludt a kocsi alatt. Aztán Lillus hason beugrik, derékig, vonaglik, tép, vonszol. Rántom el rögtön - basszus, talán macskát talált, tejóég, veszélyesek a cicakarmok - no kihúzom a kutyát. Szájában egy jókora patkánnyal. Budapesten, na jó, kertes környék, de paaatkáááány??? Tééényleg paaatkááány? Egy döglött patkány!

Zaklatott két nap van mögöttünk, egy évre való rossz szakadt a nyakunkba, ez a mentségem, hogy nagyon nem vagyok a topon. Próbáltam kifeszegetni a Lány száját, jól megszúrt az egyik foga. A patkányról sem láttam jól, hogy döglött-e, majd aztán jól visszaharap, ahogy érzi az eresztést... Lillus egyszer-egyszer fogást váltott (erősített) a prédán, de sikerült eljutni a kapucsengőig. Ember jött és megmentett!   
Lillus átengedte neki a zsákmányt... Jó kutya!

Utána őrült telefonálás Györgyinek, tejóég, mit csináljunk, mibe áztassam a kutyát fertőtlenítés gyanánt... Nagyon kedves volt, megnyugtatott, hogy ha mérgezett lett volna a példány (mert hogy hideg volt), az csak elfogyasztáskor lenne baj, meg leptospira ellen oltva van a Lány...
Több se kellett, elolvastam a leptospirózist a neten, bőrsérüléssel bejuthat a baktérium, szuper. Emelje fel a kezét az, akin nincs egy pici karcolás sem a kezén...!

Csak pozitívan: még szerencse, hogy az autónk szervizben van. Azt hiszem, a betadines külső fertőtlenítés után belsőre is sürgősen szükségem lesz. De azt már teljesen más hatóanyaggal!