Reggel cucika séta közben észrevette Bizsut, aki egy búzaszínű, uszkárszerű mentvény az utca túloldaláról. Bizsu sem egyszerű eset: ugat, ha izgatott (és állandóan izgatott), ugat, ha fél, ugat, ha boldog, és ugat, ha éppen unatkozik. Előnyös tulajdonság... legalább nehezen vész el...
Kisleánynak maradéktalanul nyitva voltak már a szemei, ami rólam nem volt elmondható, így ő vette észre Bizsut először és rögtön acsargóba ment át. Szó szót követett, aztán hirtelen ötletből befogtam a száját. Meglepődött, de annyira nem zavarta a helyzet... próbált kikandikálni a kezem mögül. Aztán próbálta lerugdosni a kezemet a szájáról - na, itt gurultam be.
Szóval, fejjel lefelé épp lehajolva a kutyához, csapzott fejszerkezettel (ki a fene vágja magát puccba egy reggeli sétához?), biztosítom cuccert arról, hogyan fogom lecsavarni a füleit egyenként, amikor egy megrökönyödött nyugdíjaskorú hölgy tipegett elénk. Bordó ballonkabát, kis sál, nejlonharisnya, lapostalpú cipő, gyapjú szoknya, szemüveg. Együttérzéssel vegyes kíváncsisággal odahajol hozzánk: - Megharapta magát?
Felnézek, látom a kedves arcot, a tisztességben megkopott kabátot, hát ennek a hölgynek hogyan meséljem el, hogy főbenjáró bűn milyen megtorlást igényelne... Próbálok mosolyogni, hogy nem, csak tiszteletlen volt, acsargott más kutyára és helyettem intézkedett, amit nem kéne, és hogy most épp elmagyarázom neki, hogy az rossz ötlet.
- Jééé -mondja a hölgy-, nem is tudtam, hogy ilyen is van... hogy bánthatják is egymást?
Hölgynek szemmel láthatóan beszélhetnékje volt, én meg álltam ott fejjel lefelé, dolgom volt, kedvem magyarázni épp semmi. Feltett még hirtelen vagy féltucat kérdést, mindet egyenként félóra lenne kifejteni, mert ok-okozati összefüggés nem mindben volt. A Lány szokása szerint remegett, Orsi is mindig remegett, rengeteg terrier remeg, néni meg majdnem eltökélte, hogy nekem jön, hogy szegény szerencsétlen kiskutyát mit terrorizálom, de azért a kíváncsisága erősebb volt, "Miért remeg ennyire?" "Hát mert felzaklatta magát az acsarkodással, mindig ez van..."
"Ez olyan fajta, amelyik tud bántani másik kutyákat?" - no, erre támadt egy ötletem. Mivel még mindig fogtam a Lány pofáját, az egyik ujjammal feltoltam az ínyét, pont a szemfogánál volt az ujjam, és megmutattam neki: "elég komoly fogai vannak, látja?" Na, az asszony hátrahőkölt, leginkább attól, hogy így turkálok a kutya szájában, és kezdett összeállni a kép, hogy jaaaa, hát ilyen fogszerkezettel tényleg erőteljesen le kéne őt beszélni a használatáról. Kedves mosollyal biztosított arról, hogy hát igen, sokszor a gyerekeket is fegyelmezni kell, én meg kedves mosollyal biztosítottam, hogy teljesen igaza van, bár egy gyerek nyakába valószínűleg nem markolnék bele ilyen keményen :-)
Na, ezen túl voltunk, sétálgatunk lelkesen, amikor ismerős arc bukkan fel, Whoopy gazdi. Whoopy egy csinos yorkie fiú, trendi kis fekete műbőr bomber dzsekiben, természetesen kapucnival. Komoly ellentét feszül közte és a Lány között, mert Whoopyka régebben mindig odarohant, bele az arcába, cuci meg szét akarta szedni érte. A gazdája nagydarab és tehetős ember, csinos feleséggel, a yorkie valószínűleg az asszonyé. A pasinak egyszer elmeséltem a Lány előéletét, azóta gyakran érdeklődik cucika iskolai előmenetele iránt, meg hogy kinevelhető-e belőle ez a félelmi agresszió.
Whoopy-t a lépcső tetejére parancsolta a gazdi, de mi így is túl közel voltunk hozzájuk, így cuccer megint a markomban végezte, prüszkölt és szabadulni akart. W-gazdi utánanézhetett a dolgoknak, mert megkérdezte, lehet, hogy van a Lányban foxi? Mondom neki, hogy teljes egészében az (na, nem álltam le fejtegetni a lehetséges agáros visszaütést benne), simaszőrű. Közben malacka kitámasztotta magát a gyomromnál, W-gazdinak kerekedett a szeme, hogy de kemény egy kutya ez. Mesélem, hogy a suliban már nem verekszik, és kommunikál, amikor a roló még nem szaladt le nála, de még van hova fejlődni. Aggódva, de közben némi büszkeséggel mondta, hogy vajon mi lenne, ha összeengednénk őket Whoopyval? Szétszedné, igaz? Igazából most esett le neki az is, hogy a kicsike lány - esküszöm, az arcára volt írva, hogy yesss, kell nekem egy ilyen tökös kutya, milyen kemény lenne egy fiúkutya ebből a típusból, aki csak nekem engedelmeskedik!
Ezek után végre hazajutottunk - majdnem találkoztunk Ibolya nénivel, a takarítónővel, bizarr jelenet lett volna az előzők után, mert Ibolya seprűt-kesztyűt elhajítva szokta megdédelgetni a Kislányt, aki vagy hízeleg neki, vagy rá se hederít, mikor milyen kedve van. Nem is történt semmi egészen estig.
Kis cukorral szépségesen megy a "kúszik", variáljuk lelkesen. Láb alatt, kar alatt, láb+kar, négykézláb alatt, homorítás alatt, jobbról, balról. Annyira ügyesen csinálja, hogy úgy gondoltam, ideje belekezdeni a szlalomba. Párszor már próbáltam, sehogy sem tudom megvezetni a második lépésnél. Mert annyira pörög, hogy üres kézzel nem tudom megvezetni, ha meg kaja van a kezemben, akkor azt keresi, én meg nem tudok átlépni a kezemen. Ha egy pillanatra elveszem a kezem, hogy lépni tudjak, kimozdul a lábam mellől, rohan a kezem után, mert egy pillanatra nem veszíti szem elől a kaját.
Na, hát gondoltam, akkor abbahagyjuk a gyakorlást, és hátraléptem. Ahogy hátralendült a kezem, ugrott a kutya is, mögém. Megtorpantam, hogy bele ne rúgjak véletlen, de megbillentem. Ő megrebbent, odébbugrott, rossz helyre, közelebb hozzám, éreztem a mancsát a hátralépő lábujjam alatt. Visszakaptam a lábam a levegőbe, de ezzel teljesen elvesztettem az egyensúlyt és már dőltem is el, hátra. Jókorát estem, a két csuklómra (mert a hülye ember természetesen ösztönösen kitámaszt...) meg tompítani akartam az ütést a lábammal is, hogy beleguggolok az esésbe. Na ez jó ötlet volt, csak a nyár óta fájó lábujjammal nem számoltam, szegénynek a testsúlyom jó részét el kellett viselnie. Sajog, mint állat. Cuci nagyon megijedt - főleg attól, hogy kissé felkiáltottam - jött, bújt az ölembe, megadta magát, laposkúszott és közben mindent elkövetett, hogy felmásszon az arcomhoz nyalogatni. Jó hír, hogy a csuklóim működnek, a vállam érdekes, mintha izomláz lenne benne. Kutyához végül szerencsére hozzá sem értem.
Szóval mindjárt megyek zuhanyozni, utána meg ezer helyen fogom bekenni magam reumakrémmel. Vastagon.
Brutál foxi, ez is miattad van!!!
