Klasszikusok foximódra, avagy S.Ö.R. (Shakespeare összes, röviden)

Kellett hozzá a Karácsony, vagy tíz óra alvás, na meg egy jó forró fürdő a zuhany alatt. Megvilágosodtam. :-)
Angol fajta lévén, bizonyos vagyok benne, hogy Shakespeare ismerhette a foxikat. Nagyon ismerhette. Csodálatosnak tartom a műveit, számomra a legnagyobb remekműve a Szentivánéji álom. Na jó, elég nagy flash-élmény szülhette (mit is ittak akkoriban? bármit is ittak, az tuti, hogy ópiumot szívtak rá...). Így elég volt ránézni egy négy lábbal egyszerre a levegőben pattogó foxikára, hogy megszülessen a zseniális manófigura, Puck.

Hogy is jön össze a Szentivánéji álom a foxikkal? Szerintem így, hallgassátok:

"Hegyen át, völgyön át, 
Tüskön-bokron keresztül, 
Berken át, kerten át, 
Tűzön-vizen keresztül, 
Járok hol madár se’ volt, 
Sebesebben mint a hold."

Na jó, rendben, ez a Tündér. De hát a foxik is igazi tündérek (olykor), nem igaz? :-)

Vagypedig:

"Vagy én csalódom, szemrefőre, vagy 
A csintalan gonosz manó te vagy, 
Kit a nép Robin-pajtásnak nevez; 
Ki pórleánynak rémülést szerez; 
Malmot megindít; tejfölt megszedi; 
Nőt lelke-fogytáig köpülteti; 
Higgadni a sört meg nem engedi; 
Tévútra csal vándort, s kineveti."

Erről nekem az asztalról lerúgott mindenfélék, széttépett zacskók, kipakolt kukák jutottak eszembe...


A brutális mókamester:

"Mesél egy néni szörnyü szomorút 
S engem néz háromlábu zsámolyul: 
Kibiczczenek alóla; felborul, 
Óbégat és majd megful, úgy köhög; 
A többi oldalához kap, röhög, 
Tüszköl, csuklik nevettében, s hitet 
Mond rá, hogy ily jól sohse’ nevetett."


A lelkes, aki nem ismer lehetetlent:

"Övet kerítnék negyven percz alatt 
A föld körül. "



A fáradhatatlan:

"Kergetlek, űzlek, fel s alá vezetve, 
Sáron-vizen, tüskén-bokron, gazon; 
Majd ló leszek, majd kan, majd szörnyü medve, 
Majd meg kutyává, tűzzé változom: 
S nyerít, ugat, röfög, dörmög, lobog 
Ló, eb, kan, medve, tűz, utánatok."

Volt ugye az a hétvége, ami alatt egyszer sem ült vagy feküdt le a kis aranyos, csak éjszaka... :-)



Akinél mindig van kéznél valami játék:

"Fel s alá, fel s alá,
Hordom őket fel s alá,
Falu, város, fél, ha lát,
Goblin, hurcold fel s alá!"



És ha mégsem tetszett a fenti eszmefuttatás...:

"Ha mi árnyak nem tetszettünk, 
 Gondoljátok, s mentve tettünk: 
 Hogy az álom meglepett, 
 S tükrözé e képeket. 
 E csekély meddő mesét, 
 Mely csak álom, semmiség, 
 Nézze most el úri kegy, 
 Másszor aztán jobban megy."


(Arany János fordítása)