Tanulás, trükkök, tornaóra...

Egy kis összeállítás arról, hogy a vizsgára készülés közepette miket tanultunk idén nyáron.

Helybenmaradást gyakoroltunk séta alatt, boltba menet, kirándulás alatt, reggel, este, délben, lépcsőházban...
   


A suliban is gyakoroljuk a helybenmaradást. Az első képen talán látszik, hogy a gutaütés kerülget, ahogy a Lány szaglászik ültében. A másikon meg nagyon nem őszinte a "na vééégre, jól van" - mosolyom...

       

Megtanultunk pacsit adni. Egy pacsi - egy falat. Namármost, cuci úgy gondolja, automata vagyok: ha megnyomja a tenyeremet, hullik a manna. Mielőtt feladatot adok, előszeretettel ad mancsot:

Gyakoroljuk a sulis feladatokat, ül, fekszik, marad, lábnál követés (lassú-normál-gyors), hátraarc, irányváltások. Egy aprócska fennakadás azért, van: cucika unja azokat a feladatokat, amelyeket már ismer. Meg tudja csinálni, nincs abban semmi pláne. Akkor meg, minek strapálja magát? (Foxisok, kinek van déja vu-érzése? Tegye fel a kezét...) Bevallom, gyenge vagyok. Mert annyira fantasztikus látni, amikor kiugrik a bőréből örömében, ha valami újat tanulunk. Valami vicceset, ügyeset, érdekeset. Ilyen volt a pacsi, hálistennek még tart a varázs.

Az oktatónk mondta az első órák egyikén, hogy szoktassuk hozzá a kutyát, hogy föléjük állunk, átlépjük őket. A bizalom kiépítéséhez kell. Hát igen. Plecsni eleinte leülni sem nagyon akart a jelenlétünkben. Feküdni, felejtsük el... Emlékszem a kitörő örömre, amikor - olyan négy hónapja volt? - először leheveredett mellettünk. Meg arra a pillanatra is, amikor először nem pattant fel fektéből, ha elmentünk mellette. Azóta tendenciózusan óriásit dicsérünk, ha önszántából a lábunk mellé, alá tolat, meg átlépjük, fölé állunk. No, ezzel ideologizálom az új trükk tanítását: láb alatt átkúszást. Malackánk ugyan kotorékkutya, de az agility-s kúszócsövet eddig úgy elkerülte a suliban, mint ördög a szenteltvizet. Ezért is jó, hogy ezt a láb alatti átkúszást örömmel megcsinálta... imádja a lelkes, ujjongó dicséretet :-) Na picurka, ha neked ez kell, megkapod!

Apropó agility: a keddi órán kaptunk egy bónusz félórát agility-játékra. Cucika először szépségesen átugrotta a karikát is, az ugrót is (lólengéses mozdulattal...). Aztán elunta és szívatni kezdett: ugye én nem ugrottam át, hanem elfutottam mellette. Hát ő is. Naná mindenki nevetett, hohhó, ez ilyen vicces? Akkor csináljuk így! Én meg csak pakoltam a dühdobozba, csak pakoltam... :-)
Az A-palánkot szeretjük. Volt, akit úgy kellett átcsalogatni kajával a palánkon; cukker felfutott itt, lefutott ott... kis vállrándítás, hogy mi ezen a pláne? Kúszón is nagy kegyesen átvágtatott, hogy teljes legyen az öröm (aggyá' kaját...!).