Kinek van még melege?

A százhúsz fokban lehet, hogy jólesne egy kis üdítő visszatekintés a téli havasokba... Úgyis adós vagyok még egy pár fényképpel. Egy pár boldogan hempergő-mászó-ugráló-hóban gázoló képpel.

A Lány meg azóta teljes életnagyságban átkeresztelődött Lizára, amit hol Lillusnak, hol Nózimalac-disznónak, Cucikának, Kisbogaramnak becézünk. Hol meg úgy, hogy "Azt te csak hiszed" :-)))))


Ez egy átlagos nap átlagos sétája:
Kezdünk hosszú, méla lesben...
Aztán szaglászunk egy keveset...

 










Széles jókedvünk kerekedik a szaglászástól... vagy mondjam a költővel? "Hogy kimelegedjék, ugrándozott, és jó nagyokat lépett..."






"S a hidegre való tekintettel..."

     ...tovább ugrándozott... 

Ja és persze ásni is kellett. Vagy fejet a hó alá dugni és nagyokat fújtatva szagot elemezni. Most látom, így a fehér háttér előtt, hogy mennyire pöttyös... <3 

Így nem csoda, hogy otthon már adta a jókutyát. Na jó, ehhez kellett egy pihepuha szőnyeg is, ne már a kemény padlón kelljen hevernie.(Felhívnám a figyelmet a színes rongyszőnyegre, ez az ő szőnyege, hoztuk otthonról, meg ugye jött a kiságya is... De sebaj. A mások rétje szőnyege mindig zöldebb fehérebb...)

Annyira jól állt neki ez a szőnyeg, és olyan szépen elvolt rajta, hogy 1) kiderítettük, honnan van, 2) megnéztük a neten, hogy van-e a közelben ilyen bolt, 3) a szakadó esőben, hazafelé menet beszaladtunk és vettünk egyet :-) (a fenti képen 2 db van összetolva)

És miután így kiugráltuk-kipihentük magunkat, egy vékonyka kis szendvicset is el kellett fogyasztani - na nem Neki. Nekünk! A tojáska alatti sülthús mintegy jó ujjnyi vastag... volt.

Hogy a kutya mit evett? A saját kis tápját. Már, miután megkapta az engedélyt hozzá. Anélkül ugyanis nem nyúl hozzá: 

Hosszú út vezetett ide. Emlékszem az első hónapokra. Amikor 1,5 perc alatt (mértem) tolta be az 5/8-adot. Normális kutya "versenyideje" 2, 2,5 perc... És akkoriban egy lefordított bögrét is a táljába kellett tenni, "lassítónak", hogy ne habzsoljon annyira. Ehhez képest, mostanság itt álldogál a kaja fölött.
Na jó... van, hogy annyira koncentrál, hogy a földre csöpög a nyála... <3 Éljen Pavlov doktor, és a reflexe :-)




Ettől még természetesen végigasszisztálja a mi vacsoráinkat is. Hogy viccesebbé tegye, időnként elszórakoztat bennünket a medvéjével (medve nélkül egy tapodtat se!). Például azzal, hogy vicces helyekre teszi:

Na, ki kér egy pohárka medvekólát? :-)