.. ami igen, vonatkozhat Plecsni fehér alapon fekete boci-foltjaira is, de a blog címadója most inkább a jin és jang, az angyal és az ördög...
Kicsi ördögangyalunk két hét "köszi, hogy itt lehetek" angyalkutyaság után csúnya, nagyon csúnya dolgokat mívelt az elmúlt hetekben. Azzal kezdődött, hogy felevett valamit az utcán, és nagyon ledorongoltam ott helyben, anyakutyamód. Elkaptam az orrát, és megráztam. Ez annyira felzaklatta, hogy - kölyökként kezdett viselkedni a lakásban. Minden kisebb szőnyeget összepisilt, összekakilt, ha ott voltunk, ha nem. Olyan is volt, hogy szépen játszottunk, klikkerrel, gyönyörűen teljesített - aztán játék végeztével elment oldalra, és szép tócsát helyezett el a konyhai szőnyeg közepén. Azonnali rajtakapás, rosszkutya, büntibe küldés. A hét szaldója: minden mozgatható, kisebb szőnyeg sikálásra került, a lakást, ami bűzlik a flóraszepttől, beborítják a kutyapelenkák (amit minden jóravaló kutyakönyv és tréner tilt...) és az eb minden szabadidejét büntetésben töltötte a kosarában.
Ez így nem élet, ezért kicsi lelkemmel intenzív játékba kezdtünk itthon. Félretéve a dühöt a tönkretett szép kis szőnyegecskék fölött, a semmibevétel fölött, az elmúlt hetek problémamentessége fölött. Koncepciózusan, hogy legyen sikerélménye, hogy használja a buksiját, hogy fáradjon szellemileg is. Briliáns elme, tíz perc alatt levette, hogy mit szeretnék. További tíz perc, hogy rávegye magát, érdemes volna megpróbálnia. A következő tíz perc meg már az örömben-úszásé, a jól megoldott feladaton érzett közös örömé. Van egy olyan játékunk, kicsit idióta, de szeretjük, amikor szájában egy játékkal mindketten elfutunk egyik "lerakóhelytől" a másikig. Itt szárnyal, furakodik, néz, hogy követem-e, ha megelőzöm, direkt túlszalad, dobálja a játékot, lubickol. Pont ma olvastam, hogy az Alfában van "kötődéses futás", nem tudom biztosan, hogy mi az, de lehet, hogy pont rátapintottunk itthon :-)
A fejembe vettem, hogy valószínűleg szeparációs szorongásban szenved, ezért napközbenre "ottfelejtem" a sétáltatós nadrágomat a fotelben. Hazajövetkor a nadrágot vastagon borítja a fehér szőr, így valószínűleg egész nap azon szundikál :-)
A séta is harcos. Néha pisilni is elfelejt, annyira izgatják a macskaillatok a trafóházból, patkányillat a csatornából, sünillat a kertes házakból. Elkeseredésemben múltkor rászóltam, odahúzva egy fűcsomóhoz, hogy "szimatolj itt". Utána megkerestem az elgurult államat... tündérkém azonmód elkezdte vizsgálgatni a talajt. Istenkém... ki rakhatta ki...? Honnan...?
Elkövettem azt a hibát is, hogy megmutattam neki, milyen tuti dolog felugrani a kis alacsony kőfalra a járda mellett. Ráadásul jutalomfalattal. Akkor rá se bagózott, de egykét hete a program az, hogy magán-agility órát tart magának falra-felugrással, végigfutással szép testtartásban, leugrás a végén. Rájött, hogy fentről jobban kilátni, így most már kerítéslábazatokra is felugrálgat. Ebben is fárad mondjuk, és a kis izmocskái is duzzadnak a gyakorlástól. Csak az a baj, hogy üres óráiban otthon is balettórákat ad magának, a gyakorlóterem pedig a nappali kisasztala, a kanapé, a fotelok meg az ebédlőasztal.
Jótanács: ne hagyjunk elöl törékeny dolgokat. Leeshetnek.
Jótanács: ne hagyjunk elöl mézet. Nehezen jön ki a kutya szőréből.
Vagy legalább ne tanítottuk volna hempizni a kutyát... Ja, a nejlonban pedig birsalmasajt volt. Mégis szereti!
Kicsi lelkem kiérdemelte a múlt héten a Brutália nevet. Pedig ugyanannyit van otthon egyedül, mint eddig, ugyanolyan ingerek érik, és az RC stresszmentesítő spéci tápját kapja.
Beíratkozunk kutyasuliba, a más kutyák iránti agressziója miatt. Múlt héten volt az első, bemutatkozó óránk. Sajnos ma már nem mehettünk az első "igazi" órára, mert valami baj történt a sulival, így jövő héten megyünk egy más helyszínre. Kutyákkal találkozáskor segít, ha elélépek, de zsigerből, földre lapulva acsarkodik és ha nem vagyok köztük, támad. Az iskolában van pont ezen segítő szocializációs tréning, alig várom a jövő hetet!
Autóban nem szeret utazni, sírdogál és szétszereli a boxot, bár beszállni gond nélkül beszáll, legyen az csomagtartó vagy utastér. A vaníliás wunderbaumot egyszerűen imádja.
Körülnéztünk a csomagtartóban
Nagyon fontos annak a folyamatos, mindennapos megerősítése, hogy ki hol áll a falkasorrendben a családban. Egyetlen rosszul-teljesítést (pl. játéknál) sem szabad korrigálatlanul hagyni, egy bepróbálkozást (pl. felugrik az ágyra, ha tilos) se hagyjunk rászólás, ágyról-letolás nélkül. Most pl. legyengített egy náthás-lázas nyavalya, és a kisasszony, bár jobban kötődik, szinte vigyáz rám, mégis többször látom felcsillanni a szemében, a füle tartásában, a nózija mozgásában a próbálkozás ötletét, mint egy normál hétvégén. Amit csírájában el kell fojtani egy megbotránkozó hangsúlyú "héééé!"-vel, és ő ezt szépen tudomásul véve, el is nyúlik a szőnyegen.
Na jó, időnként idehozza a rágókötelét és bökdös vele. Nagy kihívás ilyenkor kutyasulisan kiküldeni a privát terünkből...
