Végy egy cicát, egy gyíkot, vagy egy hideg patkányt...

Megyünk Lillussal sétálni ma reggel, szép, nagy kört mentünk. A nyaralásban megszokta, hogy az autókat valahogy, macskával együtt szállítják. Lehet, hogy van is bennük egy ilyen kis pneumatikus eszköz, ami, parkoláskor egyszerűen leengedi a macskát a kocsi alá.
Úgyhogy minden áldott séta alatt minden áldott autó alját tüzetesen át kellett vizsgálni, van-e cica. Ha van cica, dermedtre kell ugatni. Ha reggel van - és még mindenki alszik a sötétzöld zsalus kőházak álmos ablakai mögött -, ha este van - és már mindenki nyugovóra tért...
Nagyon toleráns emberek ezek a horvátok. Egyszer sem öntötték ki ránk az éjjeliedényt (már, ha használnak ilyet    ), egyszer sem küldtek el még melegebb éghajlatra. Ugat, hát ugat. Biztos talált valamit.

Egy cseppet sem volt meglepő az sem, amikor az egyik sétánkon magyar szót hallottunk az elhaladó pár felől: - Ja, ez az a kis mérges kutyus, akit tegnap is láttunk   .

No, most már itthon vagyunk, első hétvégi sétánk a nyaralás óta. Sikeresen megkergettünk egy gyíkot (10.000,- Ft az eszmei értéke), na ez a brutál foxi pontosan kiismerte már a menekülési stratégiájukat, így folyton eléggé résen kell lennem, hogy megakadályozhassam a természetkárosítást.

Utána benéztünk a fodrászhoz a házban. A fodrász lányok mindig kitörő örömmel fogadják Lillust, ő meg örömmel cukul nekik. Már, ha valami izgalmas szag el nem tereli másik irányba. Olykor kissé udvariatlan a lányocska, a fodrászok jönnek, mosolyognak, leguggolnak, ő meg jó nagy ívben kerül és demonstratíve lepisil egy bokrot, majd édesen tovaüget.
No, ma lelkesen beszagolt a fodrászatba - és egy nagy, zsömleszínű labrador nézett vissza rá. Meghökkent a kislány, a szagot érezte, de nem számított egy ekkora fejre az ajtóban :-) Büszke vagyok rá, mert hang nélkül, teljesen kutyához méltóan ismerkedett a labival - aki szintén lány volt, bár Lillust ez nem érdekli; ha olyan, örömmel tép meg fiúkat is.

Ebből a szempontból tökéletes Terrier Terápia (copyright Ági!    ) volt számunkra a nyaralás, rengeteg kutyával találkoztunk és szagoltunk meg. Ééééés Lillus egyetlen kutyát nem akart megtépni! Konkrétan, a helyzet az volt, ha a másik kutya normális, mármint nyugodt, és nem őrjöngve az arcába rohan, mint az itthoni yorkie-k és fehér bongyorkák, akkor Lill is teljesen rendesen "működött".

Ez nyilván abból jöhet, hogy nyaralásra általában azok viszik el a kutyát, akik foglalkoznak vele itthon is. Fordítva ez nyilván nem igaz, teljesen rendben van egy jó panzióba-beadás, mert lehet olyan úticél, ami inkább kínzás a kutyának, mint öröm. Viszont ebből fakadóan nyaraláson nem esélyes őrjöngő bongyorkával találkozni, aki kihozza a Lányból is az állatot.

Szóval, sikerrel abszolváltuk a labradort. Megyünk tovább. Megállunk a "patkányos" lefolyónál. Mert a Kislány mindig megáll itt, szagol, megkerüli, szagol, próbál bejutni, persze a vasrácson nem lehet. Biztos patkányok laknak bent, mert hát csatornában azok szoktak, biztos azokat érzi, mondtuk, és ebben is maradtunk.

No, Lilluska szagol, iderohan, odarohan, szagol. Aztán beszagol egy autó alá, no, olyat is szokott, mindennap, minden autónál mostanság. Biztos cica aludt a kocsi alatt. Aztán Lillus hason beugrik, derékig, vonaglik, tép, vonszol. Rántom el rögtön - basszus, talán macskát talált, tejóég, veszélyesek a cicakarmok - no kihúzom a kutyát. Szájában egy jókora patkánnyal. Budapesten, na jó, kertes környék, de paaatkáááány??? Tééényleg paaatkááány? Egy döglött patkány!

Zaklatott két nap van mögöttünk, egy évre való rossz szakadt a nyakunkba, ez a mentségem, hogy nagyon nem vagyok a topon. Próbáltam kifeszegetni a Lány száját, jól megszúrt az egyik foga. A patkányról sem láttam jól, hogy döglött-e, majd aztán jól visszaharap, ahogy érzi az eresztést... Lillus egyszer-egyszer fogást váltott (erősített) a prédán, de sikerült eljutni a kapucsengőig. Ember jött és megmentett!   
Lillus átengedte neki a zsákmányt... Jó kutya!

Utána őrült telefonálás Györgyinek, tejóég, mit csináljunk, mibe áztassam a kutyát fertőtlenítés gyanánt... Nagyon kedves volt, megnyugtatott, hogy ha mérgezett lett volna a példány (mert hogy hideg volt), az csak elfogyasztáskor lenne baj, meg leptospira ellen oltva van a Lány...
Több se kellett, elolvastam a leptospirózist a neten, bőrsérüléssel bejuthat a baktérium, szuper. Emelje fel a kezét az, akin nincs egy pici karcolás sem a kezén...!

Csak pozitívan: még szerencse, hogy az autónk szervizben van. Azt hiszem, a betadines külső fertőtlenítés után belsőre is sürgősen szükségem lesz. De azt már teljesen más hatóanyaggal!    

Végy egy hízott (libát) sirályt...

Az úgy kezdődött, hogy még süldő leány koromban, - talán valamelyik Karácsonyra - kaptunk egy régi-régi szakácskönyvet, újranyomásban. Furcsa és szokatlan megnevezések (végy három meszely lisztet...), imádnivalóan régimódi kikötések: (végy egy szép nagy hízott libát); eszméletlen mennyiségek (végy húsz tojást)... na ja, régen a nagycsaládokban voltak elegen, ott nem lehetett két tojásos rántottával jóllakatni a jónépet. Pláne, ha a bizonyos szakácskönyv valami úri ház szakácsnéjáé volt, akiknél a húsz-ötven-százfős vendégség sem volt szokatlan.

Hogy jön ez a kutyához: hát úgy, hogy amikor suliba kezdtünk járni, az első órán Dina elmondta a gazdiknak, hogy nagyon sok múlik a megfelelő jutalomfalaton. Mert van, aki a munka kedvéért dolgozik. Van, aki a hasa miatt, de ott is vannak fokozatok. Van úgy, hogy csak mérlegel a kutyuli, hát ezért a posszadt virsliért én be nem megyek kúszóba. Dina említette, hogy bizony van kutya, aki csak a hagymás, sült májért hajlandó dolgozni (fene a gusztusát!).

No, ez jutott eszembe tegnap, amikor az esti séta alatt lementünk a partra. Egy komoly fizikumú, szürke sirály ringatózott a hullámokon, lustán, és szemtelenül közel a parthoz. A mi kicsi Malackánk, aki utálja-gyűlöli az úszást, a vizet, egyáltalán, a szilárd talaj hiányát, olyan szépen ugrott volna be utána, hogy levadássza-megtépje-széjjelszedje a madarat, hogyha Ember nem tartja vissza a pórázon, már el is költötte volna első, BARF-szerinti vacsoráját. Szóval nincs olyan, hogy a kutya valamit ne tudjon megcsinálni. Csak kellő motiváció kell hozzá. Hagymával sült hízott kacsamáj, házikolbász, tepertő. Vagy ha más nem, hát kapjuk elő eleink egyik kitűnő szakácskönyvét: "Végy egy hízott..." hát khm. Sirályt!


Emlékeztek még a tavalyi nyaralós sorozatunkra? :-)

Tenyésztő vagy szaporító?

Az utóbbi időben aktuális ez a téma. Valahogy megtalálnak a kutyát venni, vagy magukhoz venni szándékozók, ami jó. Egy kiskutya öröm (na jó, a pisitócsáktól, lerágott tapétától, széttépett kedvencruháról most nem beszélünk J ). De találkoztam olyannal is, akit éppen átvert egy szaporító… L 

Azzal is találkozom, hogy nagyon sokan nincsenek tisztában a tenyésztők és a szaporítók közötti különbséggel. Pedig van, jócskán. Talán nem haszontalan összegyűjteni, mik is ezek a különbségek.

Röviden: a tenyésztő a minőségre és a kutyái jólétére törekszik. A szaporító csak a pénzre megy, gyakran palira veszi a vevőt és semmibe a kutyáit, nemritkán súrolja az állatkínzás fogalmát is.

Nézzétek át az alábbit, és döntsetek…

Tenyésztő	Szaporító
Bejegyzett kennelneve van! Akinek nincs kennelneve, az egyszerűen egy szaporító. Ilyen egyszerű.	Névtelen
Nem a kutyáiból él, bár a vételár nem alacsony. Csak éppen rákölti a kutyáira…	A kutyái puszta bevételi forrás. Semmi több.
Referenciákkal rendelkezik, rá lehet keresni, sok találattal.	Ügyel arra, nehogy rákereshető, utolérhető, leinformálható legyen. Összesen egy mobilszám van hozzá.
Van weboldala, amit rendszeresen frissít. A kiskutyákról és előző almokról sok képet tesz fel, ugyanígy a szülőkről is.	Magától nem tesz fel képet (nincs is hova), unszolásra küld 1-1 telefonnal készült fotót. Rossz esetben egy netről letöltött képet (ki tudja, kiről).
A kiskutyákra előjegyzés van. Almot ritkán, előre meghirdetett időpontban hoz le (pl. a weboldalán ilyesmi áll: „tervezett alom 2014 októberében”, „legközelebb 2015 tavaszán tervezünk almot” stb.)	Folyamatosan kaphatók nála kiskutyák. Minden tüzeléskor lehoz almot, évente 2-szer, vagy többször :-( Újságban, netes hirdetési felületeken hirdeti a kicsiket.
A kiskutyák szülei törzskönyvvel rendelkeznek és a kölyköket sem adja anélkül.	„Adhatok törzskönyvet, de akkor egy tízessel drágább lesz az ára.” Vagy: „Hova gondolsz, akkor sokkal többe kerülne”
A szülők kiállítás-nyertesek, munkavizsgásak, kutyaiskolába járnak, mindez dokumentálva van.	Semmi ilyennek nincs nyoma.
A tenyésztés célja: stabil, fajtastandard szerinti, szép, kiváló kutyák.	A szaporítás célja: pénzt keresni. A végeredményre tekintet nélkül.
A kiskutya ára százezres nagyságrend… :-(	A kiskutya ára 10-20-40 ezer forint.
A kiskutyák 9-10 hetes korukig az anyjukkal vannak. FIGYELEM: az Állatvédelmi Törvény előírja, hogy a kicsiknek minimum a 8. hétig az anyjuk mellett KELL maradniuk! Aki nem így tesz, törvényt (is) sért!	Jellemzően 5-6 hetesen eladja a kutyákat, mert:           *  „már egyedül esznek”            * „ha tovább tartanám őket, sokba kerülnének”            * „legalább hamarabb lesz fogamzóképes az anya”
A kölyköket oltási programjukkal, chippelve, féreghajtva adja gazdához.	Jó, ha 1 oltást kaptak a kicsik, de ez sem jellemző. Chip nincs. :-(
A kölyköket elvitel előtt meg lehet látogatni. Választhatsz, (attól függően, felíratkozás szerint hanyadik vagy a sorban).	Csak a vásárláskor láthatod a kicsit, jellemzően egyedül. Nem választhatsz.
Az anyakutya és a kicsik tiszta, rendes, nyugodt környezetben élnek, kiegyensúlyozottak. Az anya egészséges.	Jellemzően összezsúfolt, sokszor koszos helyen, sok más kutyával együtt laknak a picik. Az anya kizsigerelt, csúnya, nem ritkán beteg.
A kölykök erősek, egészségesek.	A kölykök gyakran bélfertőzéssel, férgekkel küzdenek, gyakran hazavitel után elhullanak.
A többi kutya is egészséges, boldog, látszik, hogy foglalkoznak velük, jól szocializáltak, barátságosak.	A többi kutya agresszív vagy félénk, beteges, ápolatlan, kizsigerelt, vagy nincs is többi kutya.
A szülők egészségügyi szűrésekkel rendelkeznek, ezek az adatok publikusak, a tenyésztő büszke rá.	Nincs nyoma szűrésnek, említésére a szaporító esetleg ideges lesz.
Csak 2 évesnél idősebb kutyát von tenyésztésbe.	Az első tüzeléstől kezdve szaporít.
A szülőket gondosan válogatják, ugyanazon szülőpártól ritkán van második alom. Saját fedezőkannal ritkán fedez kennelen belül, sokszor külföldi az apa (rokontenyésztés kiszűrése a cél, és a genetikai változatosság, persze az egészségügyi és küllemi feltételek meglétével). Ismeri a fajtát, a jellemző genetikai betegségeket, nyíltan beszél róluk, tanácsot ad.	Van egy halom kutya, akiket keresztül-kasul pároztatnak, ahogy éppen esik. Rokonnal akár. Nincs tisztában a genetikai veszélyekkel, nem ismeri a fajtát különösebben és nem tartja fontosnak, hogy tisztában legyen mindezzel.
A kölykök jól szocializáltak, barátságosak, érdeklődők, esetleg már fésüléshez stb. kezdik őket hozzászoktatni.	A kicsik sokszor félénkek, ijedősek, rosszul reagálnak az emberi közeledésre.
Bármilyen probléma esetén visszaveszi a kölyköt.	Nem vesz vissza kölyköt, „még csak az kéne”. Van olyan is, hogy neked többet nem veszi fel a telefonját.
Eladás után érdeklődik a kicsik sorsáról, tartja a kapcsolatot a gazdákkal.	Az eladás után nem törődik a kölykök sorsával.
Adásvételi szerződést írat.	Nem ad semmilyen papírt.
Jó minőségű (szuperprémium) táppal etet.	Olcsó táppal etet, gyakran a kölykök is felnőtt tápot esznek.
Kérdéseket tesz fel a leendő gazdiknak, érdekli, hol-hogyan-milyen célra keresnek kutyát. Adott esetben akár le is beszéli az érdeklődőt.	Bárkinek elad, és nem kérdez semmit. Csak a bevétel érdekli.
A kölyökkutya átvételi helye kizárólag a tenyésztő otthona/nyaralója/tanyája stb.	Az átvételi hely kapualj, pláza, aluljáró, vasútállomás, parkoló, autócsomagtartóból. Bármi, csak nyoma ne maradjon.
Egészséges, stramm, fajtatiszta, garantáltan olyan kutya kerül ki a tenyészetéből, amilyenre számítasz.	Kétes állapotú, ismeretlen genetikájú kiskutyát kapsz, aki vagy életben marad, vagy nem, és vagy olyan színű/méretű/típusú/fajtájú stb. kutya lesz belőle, amilyet szerettél volna, vagy nem.

Érthető, ha valaki nem akar százezres nagyságrendet kiadni egy kölyökkutyáért. És érthető, ha nincs szüksége törzskönyvre, hiszen sem kiállításra járni, sem tenyészteni nem akar (vigyázat: tenyésztővé válni csak kiállításon nyertes, munkavizsgás stb. kutyával lehet!!!) Akkor: irány egy MENHELY!

Rengeteg kedves, gazdira váró kiskutya van akár menhelyen, akár sintértelepen –ez sem ugyanaz! - (jellemzően felnőttek, de kölyök is akad…), akin segítesz, ha magadhoz veszed. És tele van a net fajtamentő szervezetekkel, ha konkrátan egy bizonyos fajtát keresel (pl. sportra stb.). Ha viszont szaporítótól vásárolsz, hozzájárulsz ennek a kutyák életét, épségét figyelmen kívül hagyó, veszélyeztető, nemtörődöm üzletágnak a fennmaradásához! :-(

Te döntesz.