Vackor az első B-ben -- ja nem... Plecsni az alapfokú tanfolyamon :-)

Régen jelentkeztem... remélem, azért a hű olvasók nem adták még fel a reményt, hogy valaha lesz újabb folytatás? :-))) No, álljon itt néhány szemelvény az elmúlt három hét iskolai eseményeiből.

Amíg beiratkoztunk, Plecsnit egy segítő kint sétáltatta, mert nem kenyere az ácsorgás, befeszül tőle és ideges lesz. Mégis az Optimum, a középső "vizslacsoport"-ba tették. 
Először.  
Ember szólt is, hogy hát arról volt szó, hogy a nagytestűekhez megyünk, de csak néztek, hogy hááát, nézzük meg, hogyan viselkedik. A pórázról-elengedésnél belekötött egy kis izgága (igen, provokálta a Plecsnit, kiszúrta messziről és direkt nekiugrott balhézni), hát a Plecsni nyakon kapta, az meg sivalkodott... 
Rögtön át is mentünk a moszkvai őrkutyához meg az orosz fekete terrierhez, a Nagycsoportba... és lett is béke. 
Jó, egy schnauzerfélét megtrimmelt, jutit adtam épp neki és a másik nem került ki bennünket, ahogy a Plecsni ki szokta kerülni a másikakat, hát ez jogos pofon volt. Akkor is, ha torkon ragadta... De szépen lefordult róla, amikor ráordítottunk. A másik malőr egy skót juhász volt, az bemászott az arcába, neki meg nem volt kedve közelről szagolódni. De ennyi. Egy hebrencs dalmata, rohangászás közben nekiment, letarolta, de csak ránézett és ment tovább. 
Oooolyan eminens volt, hogy csak néztem. Mondtam is az oktatónak, hogy tévedés, ő nem ilyen, most csak szívat. Életében nem csinált ilyen szemkontaktusokat. Soha. Ragadt ránk, folyton becsekkolt, úgy kellett "mehetsz"-szel kiküldeni a többiek közé. Többen birkóztak, döngött a föld és szállt a por, odaszaladt, de csak nézte, nem akart beszállni. Nem szállt be, Szereti a nagy kutyákat, no. Ott érzi jól magát.


Sulis sztori... első órán gyengébbek kedvéért elmondták, hogy fel kell szedni, ha "baleset" történik a pályán... a segítők mindig szólnak, udvariasan, finoman, mert lehet, hogy éppen magyaráznak nekünk, nem mindig figyelünk. 
Órán épp magyaráztak, egyik segítő megérinti Buksigazdi vállát: "csomagot kaptál". Buksigazdi bámul, mi vaaan? Segítő türelmesen: "a Buksi épp csomagol neked.". Majd' mindenkinek leesett, de gazdi még nem tudja, mi van... Segítő türelmetlenebbül: "Tudod, SMS-t kaptál..." -- ??? "Jaj, hát odaszart a kutyád!"   

Oktatás... a suliban harmadik órán jutottunk el a "gáz" feladathoz: lábhoz ültetés és láb mellett követés.  
Alapproblémám, hogy a Lány nem érti, mi a fészkes fenéért kell MELLÉM ülnie, amikor mindketten jobban látjuk a másikat, ha ELÉM ül. Tudom persze, azért, hogy ne akadályozzunk másokat - de mikor érdekelt egy foxit mások véleménye? 
Hozzáteszem, természetesen a suliban mindenkinek megy. És hogy természetesen az összes többi kutya alig 1 éves, kölyökkortól gazdinál, kötődik. Mármint, nekik aztán nem kunszt :-) Orsival nekem se lenne kunszt... 
Na, ez elég magyarázkodás-szagúnak tűnhet, de realitás. Már az óriás eredmény, hogy a Plecsni 80%-ban bejön, ha hívom; meg ha bunyó van körülötte, odarohan, megnézi, nem száll be. Ha a pofátlan dalmata beleeszik a jutijába, kikerüli és kéri a sajátját. Szóval békés, ügyes... csak ha nincs kedve dolgozni, lóbálhatok neki sündisznót is, nem fog... 


Előző alkalommal épp dicsértem, hogy 2-3 órán milyen békés volt... Ehhez képest negyedik órán szétkapta az egyik csoporttársát...  Egy tündéri, kisebb méretű németjuhász, aki teljesen rá van nőve a "mamájára", néhanapján már eljátszadozik a többiekkel, birkózás-light-ot. Nem láttam, hogy mi volt pontosan, a segítők szerint Plecsni provokálta a másikat. Csak a Plecsni morgását meg a másik kutya jajveszékelését hallottam. Akkor már rohantak az oktatók, a szokásos letiltásra nem hagyták abba, én meg látom, hogy a másik kutya épp Plecsni gyomrába gyalogolt bele a lábával (felboríthatta valahogy). Oktatók már üres kannát vágtak hozzájuk, és cuci elkövette a főbűnt, hogy abbahagyta egy percre, de visszatért a bunyóba... 
Kár, hogy nem láttam az elejét, de azt tudom elképzelni, hogy -- hát ő kicsit bunkón játszik, provokál, ugrál, lökdösődik, csipked, hogy fussanak már utána. A többi kutya viszont egyáltalán nem futós, ők birkózósat játszanak. Szépen, nyitott szájjal csapkodják és gyömöszölik egymást. Na a Plecsninek meg fogalma nincs, hogy az mi. Szóval azt tudom elképzelni, hogy ő felpörgette a másikat, az nekiállt volna birkózni, erre ez nem vette a lapot, a nyitott szájról, taszigálásról meg bekattant neki a harc. 
Szerencsétlen Orkának sebes lett a lába, ezen a fenevadon meg két helyen kicsit nyálas szőrt találtam. Meg kapkodja a jobb hátsó lábát kissé, de az bármelyik sulinapon, kicsit futósabb alkalomkor megvan, vagy betudható a murvának is.



Ötödik és hatodik sulis napunk volt... Hulla vagyok... Nekem ezt senki nem mondta, hogy ennyire fárasztó a sulizás! Óvást jelentek be!  A Plecsnit egyszer meg úgyis agyonütöm...  Múlt héten ugye ő volt a rendbontó, maga a Canis Brutalis ("könyörtelen kutya"). Tegnap fullra kiéheztettük, dolgozott egész szépen, de közepesen, olyan, elmegy-kategóriásan, amire az oktatók azt mondják, lesz ez még sokkal szebb is. 


Kedden hullára unatkozta magát a magyarázatok alatt, meg amíg a sorunkra vártunk... Oktató mondta, csináljak vele addig ül-fekszik-ült... na jó, de azt is lezavarja 1-1-1 másodperc alatt, a hatodik után már utálja az egészet. Szemkontaktus is uncsi neki. 


Aztán volt egy olyan játék, ahol egyesével le kellett dönteni kuglibábukat, hosszú pórázzal. Mint a dobókocka 5-ös száma, úgy voltak lerakva, és sorrendben kellett ledönteni: jobb felső, jobb alsó, bal felső, bal alsó és utoljára középső. Olyan gyönyörű helyben maradást csinált, hogy ihaj. Sorban döntöttük a bábukat, dagadt a mellkasunk az Emberrel :-) 


Aztán volt akadály-átugrásos játék. A Lány elment szaglászni, hívtam, hiába, én voltam a komplett idióta, akire tojik a kutya. Végre méltóztatott (mert amíg sorbaültünk, nem engedem húzni meg elmenni szaglászni, tehát ha ééén akarok valamit, én is várjak a soromra...  ) Mondom neki, gyere, gyere, át-hopi! (A "hopi"-t tudja). Oktató elneveti magát, látva az összevissza kolbászoló kutyát, hogy hát jaj Niki, ez nem úgy meg, hogy hopp. Aztán sikerült "bekapcsolni" végre a lányt... megszagoltattam a virslit, átmutattam vele az akadályon, hopi át, cuci persze áthopizott. A karika izgisebb móka volt, mert az tele volt a hozzáért kutyák szagával... de csak áthopizott így is...  Aztán mivel Ember adogatta a tanácsokat a partvonalról, hát betuszkoltam, csinálja, rajta... Hát olyan agilityt nyomtak, hogy hű. A Lány csüngött rajta, én meg rajtuk  Malacka besepert két csillagos ötöst, aztán unottan elment fűcsomókat szaglászni    Ja, és a legutóbbi órán nem vert meg senkit. Éljen!