Kutyakaki. Ááááá!
Muszáj voltunk fürdetni. Betű szerint betartom a "Nagy Német Kutyakönyvet" (egy, a nyolcvanas években íródott, de meglepően praktikus és ma is követhető tanácsokat tartalmazó kötet), ami szerint egy évben max. kétszer jó fürdetni a kutyát, különben tönkremegy a bőr védőhártyája, odalesz a szőre és nagy eséllyel lesz allergiás... de hát ezt az élet néha kényszerűségből felülírhatja, mint most. Szóval, cuci ment a kádba. Tündéri antifoxi Orsikánk fürdetéséhez annak idején minimum négy kéz kellett, ezért kicsiny dúvadunk határozott személyiségét ismerve nem számítottam semmi jóra. Szerencsére Embernek nem kellett korán mennie, így ketten elboldogulunk. Meglepően szépen tűrte. Jelezte ugyan, hogy nem így képzeli el a reggelét, főleg nem éhgyomorra, de nem erősködött. Ez a domináns foxi, aki szemrebbenés nélkül "héjastul eszi" a sündisznót, ott állt a kádban, lehorgasztott fülekkel, a fejét a mellkasomhoz támasztva, mint egy első osztályos, aki most kap éppen szurit...
Miután megtöröltem - amennyire hagyta -, úgy gondolta, hogy a szembeszél a legjobb hajszárító, és megörvendeztetett minket egy fergeteges foxirohammal. Fékeztük, amennyire lehetett, mert nem tökéletes az egyik hátsó lába, így nem jó, ha terheli. Viszont így a feszültség is kijött belőle - fantasztikusan irányítja az érzelmeit: a suliban is van, hogy túlpörög, ekkor kivonja saját magát a forgalomból és fut egy kört, ahelyett, hogy nekiesne valamelyik kutyának. És foxiroham közben is gyönyörűen kontrollálja a mozgását; miközben ezerrel száguld, ügyel arra, hogy ne parkettán landoljon, ami csúszik. Inkább ugrik két métert, hogy elérje a szőnyeget... Fantasztikus egy kutya.
Nagyon szépen elintézte a további szárítkozást a nagyszőnyegben, a kisszőnyegben, az előszobaszőnyegben, a kosarában és a kis szobai kanapéjában. Aztán a nagyszőnyegben, a kisszőnyegben... Sajnos ma nem süt a nap; ez rossz, mert cuci minden délelőtt kifekszik a napra, ami a régi sérüléseinek is jót tesz, meg hát, tegye fel a kezét, aki nem szereti süttetni a hasát!
, azóta folyton rohanna, húzna. A vasútnál, a nyakig érő fűben ugrándozott, úszott a levegőben... Édes lelkem. 
(ja és tegnap este megfogta idei első sünjét - csak annyit láttam, hogy ráront valamire, és meghallottam az ismerős recsegést, a süntüskékét. A sün jól van, megmentettük és hazadöcögött.)
), olyan játszani-hívós pózba, mintsem feküdjön. Totális tróger terrier... 
