Kisleányt ismerve azért mégsem vittük be az étterembe; még végigkuncsorogta volna az összes asztalt... A szokásos módon reagált arra, hogy a szálláson marad:
Kisebb gondot okozott, hogy az ágy pont olyan magas volt, hogy a sajtos labdája épp begurulhasson és ne lehessen kiszedni. Így hát az összecsukható dolgokat összecsuktuk, a ládákkal, székekkel, cipőkkel barikádoztunk... Jó is, hogy nem jött be személyzet
.Nem is tudom, kinél olvastam valami olyasmit, hogy azért szeret kutyával utazni, mert ott kivételesen felengedheti az ágyra... Nálunk sem jöhet fel a kutya. Soha-soha. De azért egy kis szabályerősítő kivétel, khm, az végülis megengedhető. Szigorú szabályokkal és full óvintézkedésekkel: alulra pelenkák, rá a saját takarója. És szigorúan csak az ágy végében. És nem jöhet le a piros takaróról:
Lilluska itt eléggé meg van illetődve :-) Gyorsan elaludt, nehogy meggondoljuk magunkat és letessékeljük :-) Persze ez csak utazáskor, csak idegenben, és nem állandóra történik.
A séták kicsit bonyolultak voltak. Mert hát itt vidéken, itt majdnem minden házban kutya van. Kerítés mögött. És mi történik, ha kutya kerítés mögött, Lillus meg kerítésen kívül? Igen. Koncert.
Bejártuk a környéket, ami úgy történt, hogy a kettővel odébbi kertben egy gyönyörű berni pásztor riadóztatott. Erre a sarki telken előjött két jagdocska, először csaholva, aztán magas hangon teli torokból üvöltve kísértek. Amíg a gazdi ki nem ordított a bejárati ajtón. És pár perc múlva közibük nem vágott egy cipőt is. Bizony, kemény a vidéki jagdok élete...
Próbáltunk mi túloldalon menni, lábujjhegyen menni, takarásban menni. Sajnos jagdocskák nagyon jól látnak is. És ha kiszúrtak a világító sárga kabátomban (most már értem a terepszín ruházatot...), a nyurgábbik teljes nyakhosszában kikandikált a kerítésen: "na, jön már? jön mááááár...???" Édes pofik.
Azért, megérte a koncertet. A falu végében folyt valami patak, jó hosszú töltéssel. Amin a következőket lehetett csinálni:
Az ember ilyenkor késztetést érez utánanézni, hogy az agár tényleg szerepelt-e a foxi fajta kialakításában. Közepes összeget mernék rátenni, hogy igen... Lillusban legalábbis.
A foxifajzatok ráadásul sajátságosan képzelik el a wellness hétvége fogalmát. Valahogy így:
A kis aranyosnak közben úgy járt a farka, mint valami propeller :-)
Útközben találkoztunk két lakóval is. Bézs színű kis állatkák voltak (az egyik tutira... a másikról maximum már csak Dr. Mallard tudott volna pontosabbat mondani, az NCIS-ből...) Szerintem ürge lehetett. Vagy pele. Esetleg pirókegér. Valami csík is volt a hátán. De az nem biztos. Na, majd megkérem Spyke gazdiját, hogy kérdezze meg a Vadászt a pontos megnevezésről.
Kis bogaram nem igazán szeret ásni. Ő inkább mászik. De itt nagyon finom illatok lehettek... A két tetemet (mert a találkozásunkkor már egyik sem működött) eltávolítottuk, miután először kifordult tőlük a Kislány, de másodszor kicsit fel volt még spannolva a jagdok ugatásától, és képes volt felkapni. Bizony... kinek mit jelent a tartalmas, aktív kikapcsolódós hétvége...
Nektek hogyan telt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése