Megyünk Lillussal sétálni ma reggel, szép, nagy kört mentünk. A nyaralásban megszokta, hogy az autókat valahogy, macskával együtt szállítják. Lehet, hogy van is bennük egy ilyen kis pneumatikus eszköz, ami, parkoláskor egyszerűen leengedi a macskát a kocsi alá.
Úgyhogy minden áldott séta alatt minden áldott autó alját tüzetesen át kellett vizsgálni, van-e cica. Ha van cica, dermedtre kell ugatni. Ha reggel van - és még mindenki alszik a sötétzöld zsalus kőházak álmos ablakai mögött -, ha este van - és már mindenki nyugovóra tért...
Nagyon toleráns emberek ezek a horvátok. Egyszer sem öntötték ki ránk az éjjeliedényt (már, ha használnak ilyet ), egyszer sem küldtek el még melegebb éghajlatra. Ugat, hát ugat. Biztos talált valamit.
Egy cseppet sem volt meglepő az sem, amikor az egyik sétánkon magyar szót hallottunk az elhaladó pár felől: - Ja, ez az a kis mérges kutyus, akit tegnap is láttunk .
No, most már itthon vagyunk, első hétvégi sétánk a nyaralás óta. Sikeresen megkergettünk egy gyíkot (10.000,- Ft az eszmei értéke), na ez a brutál foxi pontosan kiismerte már a menekülési stratégiájukat, így folyton eléggé résen kell lennem, hogy megakadályozhassam a természetkárosítást.
Utána benéztünk a fodrászhoz a házban. A fodrász lányok mindig kitörő örömmel fogadják Lillust, ő meg örömmel cukul nekik. Már, ha valami izgalmas szag el nem tereli másik irányba. Olykor kissé udvariatlan a lányocska, a fodrászok jönnek, mosolyognak, leguggolnak, ő meg jó nagy ívben kerül és demonstratíve lepisil egy bokrot, majd édesen tovaüget.
No, ma lelkesen beszagolt a fodrászatba - és egy nagy, zsömleszínű labrador nézett vissza rá. Meghökkent a kislány, a szagot érezte, de nem számított egy ekkora fejre az ajtóban :-) Büszke vagyok rá, mert hang nélkül, teljesen kutyához méltóan ismerkedett a labival - aki szintén lány volt, bár Lillust ez nem érdekli; ha olyan, örömmel tép meg fiúkat is.
Ebből a szempontból tökéletes Terrier Terápia (copyright Ági! ) volt számunkra a nyaralás, rengeteg kutyával találkoztunk és szagoltunk meg. Ééééés Lillus egyetlen kutyát nem akart megtépni! Konkrétan, a helyzet az volt, ha a másik kutya normális, mármint nyugodt, és nem őrjöngve az arcába rohan, mint az itthoni yorkie-k és fehér bongyorkák, akkor Lill is teljesen rendesen "működött".
Ez nyilván abból jöhet, hogy nyaralásra általában azok viszik el a kutyát, akik foglalkoznak vele itthon is. Fordítva ez nyilván nem igaz, teljesen rendben van egy jó panzióba-beadás, mert lehet olyan úticél, ami inkább kínzás a kutyának, mint öröm. Viszont ebből fakadóan nyaraláson nem esélyes őrjöngő bongyorkával találkozni, aki kihozza a Lányból is az állatot.
Szóval, sikerrel abszolváltuk a labradort. Megyünk tovább. Megállunk a "patkányos" lefolyónál. Mert a Kislány mindig megáll itt, szagol, megkerüli, szagol, próbál bejutni, persze a vasrácson nem lehet. Biztos patkányok laknak bent, mert hát csatornában azok szoktak, biztos azokat érzi, mondtuk, és ebben is maradtunk.
No, Lilluska szagol, iderohan, odarohan, szagol. Aztán beszagol egy autó alá, no, olyat is szokott, mindennap, minden autónál mostanság. Biztos cica aludt a kocsi alatt. Aztán Lillus hason beugrik, derékig, vonaglik, tép, vonszol. Rántom el rögtön - basszus, talán macskát talált, tejóég, veszélyesek a cicakarmok - no kihúzom a kutyát. Szájában egy jókora patkánnyal. Budapesten, na jó, kertes környék, de paaatkáááány??? Tééényleg paaatkááány? Egy döglött patkány!
Zaklatott két nap van mögöttünk, egy évre való rossz szakadt a nyakunkba, ez a mentségem, hogy nagyon nem vagyok a topon. Próbáltam kifeszegetni a Lány száját, jól megszúrt az egyik foga. A patkányról sem láttam jól, hogy döglött-e, majd aztán jól visszaharap, ahogy érzi az eresztést... Lillus egyszer-egyszer fogást váltott (erősített) a prédán, de sikerült eljutni a kapucsengőig. Ember jött és megmentett!
Lillus átengedte neki a zsákmányt... Jó kutya!
Utána őrült telefonálás Györgyinek, tejóég, mit csináljunk, mibe áztassam a kutyát fertőtlenítés gyanánt... Nagyon kedves volt, megnyugtatott, hogy ha mérgezett lett volna a példány (mert hogy hideg volt), az csak elfogyasztáskor lenne baj, meg leptospira ellen oltva van a Lány...
Több se kellett, elolvastam a leptospirózist a neten, bőrsérüléssel bejuthat a baktérium, szuper. Emelje fel a kezét az, akin nincs egy pici karcolás sem a kezén...!
Csak pozitívan: még szerencse, hogy az autónk szervizben van. Azt hiszem, a betadines külső fertőtlenítés után belsőre is sürgősen szükségem lesz. De azt már teljesen más hatóanyaggal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése