Más kutyák

Kolléganőm ma elkésett. Bőven nyolc előtt már bent szokott dekkolni, ma meg egyszerre érkeztünk. Nézem, mit tököl már a parkolóban annyit... Jééé, kutyát hozott magával? Nem is tudtam, hogy van kutyája. Hát, elég szerencsétlenül forgolódnak egymás körül :-) ja, hogy nem is a sajátja...?

A kutya fekete, közepes, olyan sharpei-amstaff-szerűség, kislány. Nyakörv nincs rajta, kicsit félszeg, barátságos. Lehajolok hozzá, bújik, dörgölőzik, és minden áron összevissza szeretne nyalni. Ezt én kevésbé szeretném, de azért sikerül egy csomó szagnyomot elhelyeznie az összes ruhámon.

A kutyust a Népligetben találták reggel; kolléganő, jobb megoldás nem lévén, felpakolta a jószágot és behozta dolgozni. Felbolydult az iroda, mindenki az ablakban lógott... Mindenki a maga módján próbált segíteni: volt, aki vizet hozott, volt, aki felhívta a kutyamenhelyes ismerőseit. Ami nyilván meddő vállalkozás, mert hónapok óta azzal van tele a Facebook, hogy a tököli menhelyet bezárják, a Noétól elloptak egy csomó építőanyagot, na meg egyáltalán, mindenki dugig van. Az egyik foxis ismerős is, aki önkénteskedik egy menhelyen, pont tegnap írt körbe egy mentendő foxika miattl ideiglenest keres - tehát náluk sincs egy fikarcnyi hely sem.

Felhívtam a Népligetben lévő sulit, hogy tudnak-e elvesztésről a környéken, persze nem tudtak. Van a kollégák között egy labrador-tenyésztő (igazi tenyésztő; nem összetévesztendő a szaporítókkal!), ő rögtön riadóztatta a férjét, hogy hozza be a chip-leolvasójukat. Lehet fogadásokat kötni... Naná, hogy nem volt benne. Ami azért is érdekes, mert a kislányka hasán két érdekes heg volt - aki költ arra, hogy megműttesse a kutyáját, arra meg nem költ, hogy oltassa is? Mert a chip nélküli kutyák oltva sincsenek. (Habár, zárójelben jegyzem meg, akármikor voltunk Lillussal orvosnál, eddig soha nem olvasták le a chipjét. Na jó, mi pl. oltani a Fajtamentéses keresztanyuhoz járunk, ismerjük egymást, plusz a saját kezével regelte be Lilla chipjét, de eddig sem a Lehel úton, sem a Primavetben nem "porszívózták" le a kutyát soha...)

Szóval, chip zéró. Felmerül a kérdés, hogy ha meg is találnánk a gazdáját, érdemes-e olyannak visszaadni, aki nem tesz eleget a törvényi kötelezettségeknek, amik ráadásul a kutya érdekeit szolgálják? Ilyenkor az is eszembe jut, hogy cigire meg nyilván a többszörösét is kiadja... de persze ez csak feltételezés.

Ebédidőben kimentem a Fresibe, és nagyon-nagyon leárazottan sikerült szert tennem egy középkék alapon fehér csontikás, igen cukker nyakörvre, meg egy hozzá csöppet sem illő, de vidám színű, világoskék-sárga-kék-fehér csíkos pórázt. Lányos cuccot szerettem volna, de az nem volt. Sőt, totál ki volt fosztva az üzlet... Láttam érdekes, műanyag hámokat, miket ki nem találnak.

Persze a kutya nyakát nem mértem le, de ránézésre olyan combom-vastagságú lehet. Teljes lelki nyugalommal próbálom rá a nyakörvet a lábamra az üzlet kellős közepén. És a végén kiderült, hogy sokkal vékonyabb. Mármint a kutya.

Délutánra a jószág teljesen jól belakta az autót, bár kissé unatkozott. Mindenkinek csóvált és puszilt, aki közeledett, és mindenkinek próbált a nyakába, de legalábbis az ölébe mászni. Kirakták pisilni, hát nem nagyon távolodott el és első szóra (illetve cuppogásra) visszament. Nekem ez elég furcsa volt, el se akar rohanni, le se akart vadászni egy verebet sem, se más után nem kutatott... Már több jelentkező is volt a jószágra odabentről, de a kolléganő pillanatnyilag anyukájáékhoz vitte haza. Holnap majd többet tudunk a sorsa alakulásáról.