Az úgy kezdődött, hogy még süldő leány koromban, - talán valamelyik Karácsonyra - kaptunk egy régi-régi szakácskönyvet, újranyomásban. Furcsa és szokatlan megnevezések (végy három meszely lisztet...), imádnivalóan régimódi kikötések: (végy egy szép nagy hízott libát); eszméletlen mennyiségek (végy húsz tojást)... na ja, régen a nagycsaládokban voltak elegen, ott nem lehetett két tojásos rántottával jóllakatni a jónépet. Pláne, ha a bizonyos szakácskönyv valami úri ház szakácsnéjáé volt, akiknél a húsz-ötven-százfős vendégség sem volt szokatlan.
Hogy jön ez a kutyához: hát úgy, hogy amikor suliba kezdtünk járni, az első órán Dina elmondta a gazdiknak, hogy nagyon sok múlik a megfelelő jutalomfalaton. Mert van, aki a munka kedvéért dolgozik. Van, aki a hasa miatt, de ott is vannak fokozatok. Van úgy, hogy csak mérlegel a kutyuli, hát ezért a posszadt virsliért én be nem megyek kúszóba. Dina említette, hogy bizony van kutya, aki csak a hagymás, sült májért hajlandó dolgozni (fene a gusztusát!).
No, ez jutott eszembe tegnap, amikor az esti séta alatt lementünk a partra. Egy komoly fizikumú, szürke sirály ringatózott a hullámokon, lustán, és szemtelenül közel a parthoz. A mi kicsi Malackánk, aki utálja-gyűlöli az úszást, a vizet, egyáltalán, a szilárd talaj hiányát, olyan szépen ugrott volna be utána, hogy levadássza-megtépje-széjjelszedje a madarat, hogyha Ember nem tartja vissza a pórázon, már el is költötte volna első, BARF-szerinti vacsoráját. Szóval nincs olyan, hogy a kutya valamit ne tudjon megcsinálni. Csak kellő motiváció kell hozzá. Hagymával sült hízott kacsamáj, házikolbász, tepertő. Vagy ha más nem, hát kapjuk elő eleink egyik kitűnő szakácskönyvét: "Végy egy hízott..." hát khm. Sirályt!
Emlékeztek még a tavalyi nyaralós sorozatunkra? :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése