Éberség

Ha foxi lakik nálunk, az éberség nem lankadhat. Közhelynek hangzik, és azt gondolja az ember, hogy persze, másnál résen kell lenni, de éééén, én aztán figyelek... No, hát ez nem ilyen egyszerű. Plecsni több, mint egy hónapja van nálunk. Azt hiszem, ennyi idő alatt kiismertem minden heppjét, tudok olvasni a füle állásából. Hááát, Plecsni örömmel gondoskodik arról, hogy ne potyogjak bele túl gyakran az önhittség bűnébe...

A múlt héten történt, Karácsony előtt. Még volt némi elintéznivalóm a városban, pár ajándék hiányzott, szabadságon is voltam, meg olyan jó lett volna bemenni, körülnézni, szippantani egy kis adventi hangulatot, ráérősen és nem zárás előtti másfél percben berongyolni egy-egy boltajtón.

Sétáltunk egy nagyot, bogárka a létező összes macskanyomot feltérképezte a környéken, megjelölte az összes bokrot, fűcsomót, utcasarki szegletet. Feljöttünk, leszerszámoztam, veszem a táskám. Kis bogárka rámnéz, na neee, hogy itthon maradjak, amikor odakint olyan jó volt, most képes lennél visszamenni egyedül? Az éééén macskanyomaimhoz? Én meg maradjak itthon, szétugrálni a kanapét, amikor az már olyan uncsi?
Szépen hátramaradt az ajtóban a "Maradj!"-ra. Aztán egy villámsasszéval kicselezett, láb mellett kiugrott a lépcsőházba és már rohant is lefelé. Ha készült volna felvétel a testcselről, a Barcelona vezető edzője bizonyosan már este ott dörömbölt volna a bejárati ajtón, egy köteg zöldhasút lobogtatva az egyik, egy S-es méretű "taktikai edző" feliratú kutyapulcsit a másik kezében...
Megállt bennem a vér, Plecsni bezzeg nem állt meg a lépcsőfordulós ablakoknál, ahol minden fel-lemenetelnél elidőzik és kinézeget. A kapu alatt kaptam el. Amikor meglátott, már húzta össze magát picire, pontosan tudta, hogy ez rossz húzás volt. A grabancánál fogva cipeltem vissza. Úgy elhagyta magát, hogy két emelet múlva fogást kellett váltanom rajta... Bevágtam a kosarába és nevelő jelleggel lementem a sarki boltba. Soha nem nyüszített, ha otthon hagytuk, de most üvöltött és kaparta az ajtót. Gyors imát rebegtem, hogy kevesen legyenek otthon a szomszédok közül. Gyorsan megjártam az utat, de ácsorogtam egy darabig a lépcsőházban, hogy elhallgasson végre - ha akkor megyek vissza, amikor nyüszít, bérletet vált a zsarolásra!
Utána már kedvem nem volt bemenni a városba, az idő is elment, így csak egy közeli helyre ugrottam még el. Lelki szemeim előtt szétszedett lakás lebegett, de Plecsnike jó kislány volt - vagy félt attól, hogy másnapig nem engedem ki a büntiből...
Szóval, foxisok, ideiglenesek, örökbefogadást tervezők: Legyetek mindig résen! Mert a foxi mindig ott van.


Tegnap átjöttek anyuék egy Karácsony-másnapi sütire. Plecsni most találkozott velük először hosszasabban, legjobb formáját vette elő. Nevezetesen, bújt, törleszkedett, sorbaállt simogatásért és előadta a Twist Olivér ebédlős örökzöld jelenetét - rebegő pillákkal, éheskiskutya-szemekkel, cuki fültartással. Apukám, közepesen nagy sonkás pirog-csücskökkel magyarázta neki, hogy üljön le szépen, aztán maradjon nyugton ülve a letett falattól pár centire, amíg nem mondja, hogy elveheti. Naná, hogy a kisasszony megcsinálta, bár tuti, hogy a móka kedvéért :-)

Este Emberem leugrott a boltba, én bent voltam a hálószobában, Plecsni bébi pedig azt hitte, hogy én is lementem. Kis motoszkálás, aztán tányércsörgést hallok a konyha felől. Csak nem mosogat a drága? Igen, a maga módján... ment megvizsgálni, hogy mi is maradt a tányérokon. Bejött neki a sonkás sóssüti. Kirohantam, picinyem sompolygott volna kifelé, de elcsíptem. Ezt a "te is tudod, én is tudom"-tekintetet válthatta a kozmetikusom külföldön azzal a táskatolvajjal, aki felé akkor fordult, amikor a srác keze épp a válla felé nyúlt. Hiába, annak is vannak előnyei, ha valaki a hetes buszon nő fel... Cukorlánykánk olyan zavarba jött, hogy sajnáltam, hogy nincs nálam kamera... Nézegetett mindenfelé, csak rám nem, és búvóhelyet keresett a tuti bünti elől. Hirtelen ötlettől vezérelve beugrott a ketrecbe... soha nem megy be, csak játék alatt. Örültem nagyon, hogy bízik a ketrecben, talán ezután nem fog annyira nyüszíteni benne autózáskor (?). Hagytam neki egérutat a kosaráig, be is ült szépen, jól megmorogtam... Nagyon kíváncsi vagyok, hogy megmarad-e benne valami tanulság az egészből.

Szóval, ne aludjon ki az éberség, mert a foxi aztán mindig töri a fejét valamin. Ami tuti szórakoztató, de van, hogy csak neki.