Mindig ez a fejtörés a címekkel...

Sziasztok! Ma újra suliban voltunk (hurrá-hurrá)!
Tanulságos volt. Csinálhatnék egy ilyen volt-ilyen lett - listát a Kislányról 
Az abbahagyott középfok után a nyár elején voltunk egy terápiás foglalkozáson, aminek viszont nem lett folytatása. Épp ideje volt felvenni újra a fonalat. Hálás vagyok Foxis Móninak és Kátya gazdijának, hogy - egymástól függetlenül - Mariannhoz irányítottak.

Na, akkor a "száraz tények" :
Kislány egy uszkárszerű kutyát nem ugatott meg. Na jó, más kutyákat előtte és utána nagy lelkesedéssel ugatott meg... Lehet, hogy az uszival azért tett kivételt, mert a nyaralás alatt a "házi" uszkár (egy nagyon öreg, nyugodt, békés és fiú) mellett nyugalomban tudott elsétálni?

A terápiás falkában volt egy nagymedve (azt hiszem, megfertőzött a Vadász szigorúsága Spyke blogjából, így nem merem megtippelni, hogy moszkvai őrkutya volt), egy gyönyörű drótos foxi, egy schnauzer és egy mali fiú. A malival már az utcán volt egy közjáték: bent pihentek a boxukban a kocsijukban, amikor Lillus beszagolt hozzájuk. A mali rámörrent, erre Lill "jóvanna-jóvanna" módon tovatiplizett...

Bementünk, még pórázon (amitől a Kislány befeszül) és a falka elkezdte szaglászni. A lehető legrosszabb körülmény. Pórázon, ketten kétfelől kérlelhetetlenül szimatolják, na a tavasszal is ezért még szőrtépés járt. Most meg, pattanásig feszülve ugyan, de szépen hagyta szimatolni magát. Elengedtem, rohant két kerítéskört, mert hát suliban azt ugye úgy kell...

Feladat volt: ne engedjem ki egy 3 méteres körből. Bénáztam persze, oktató megmutatta, hát Lill úgy ült be a lábára, mintha nála született volna. Imád leégetni a kicsike, de sebaj 
No, elkezdtünk körbejárkálni. Malackának kettő darab lépés után leesett, hogy ojjé, feladat van, hát olyan gyönyörű láb mellett haladást produkált, hogy ha ilyet a vizsgán csinál(t volna), bőven 90 pont fölött lettünk volna... Szokásos. Túlteljesít. Ha ülés a feladat, felugrik, megpördül és csehesen ül be. Ha 3 méteren belül kell menni, hát láb mellett követ. A büdös dög.

Elment egy kutya a kerítés mellett: a falka persze odarohant és lelkesen kiabáltak kifelé. Lillus, mintha mindig ezt csinálta volna, rohant velük, beállt a falkába. Nem lökdösött senkit, nem kakaskodott és a felpörgött állapota sem ösztökélte arra, hogy fenékbe harapjon bárkit is. Na, ez nekem is új volt!

Kicsiny cukorbogár kis szemlélődés után kiválasztotta a fekete schnauzert és szemmel láthatóan játszani szeretett volna vele. Csak beszállt a foxi is, a mali meg folyton közé és Lillus közé állt és fékezte a lányt, aki ettől kicsit megijedt. De most sem harapott fenékbe senkit.
Nagyon büszke voltam rá. Úgy működött, mint egy jókutya  (ja: esett az eső...  )
Jövő héten folytatjuk!

Más kutyák

Kolléganőm ma elkésett. Bőven nyolc előtt már bent szokott dekkolni, ma meg egyszerre érkeztünk. Nézem, mit tököl már a parkolóban annyit... Jééé, kutyát hozott magával? Nem is tudtam, hogy van kutyája. Hát, elég szerencsétlenül forgolódnak egymás körül :-) ja, hogy nem is a sajátja...?

A kutya fekete, közepes, olyan sharpei-amstaff-szerűség, kislány. Nyakörv nincs rajta, kicsit félszeg, barátságos. Lehajolok hozzá, bújik, dörgölőzik, és minden áron összevissza szeretne nyalni. Ezt én kevésbé szeretném, de azért sikerül egy csomó szagnyomot elhelyeznie az összes ruhámon.

A kutyust a Népligetben találták reggel; kolléganő, jobb megoldás nem lévén, felpakolta a jószágot és behozta dolgozni. Felbolydult az iroda, mindenki az ablakban lógott... Mindenki a maga módján próbált segíteni: volt, aki vizet hozott, volt, aki felhívta a kutyamenhelyes ismerőseit. Ami nyilván meddő vállalkozás, mert hónapok óta azzal van tele a Facebook, hogy a tököli menhelyet bezárják, a Noétól elloptak egy csomó építőanyagot, na meg egyáltalán, mindenki dugig van. Az egyik foxis ismerős is, aki önkénteskedik egy menhelyen, pont tegnap írt körbe egy mentendő foxika miattl ideiglenest keres - tehát náluk sincs egy fikarcnyi hely sem.

Felhívtam a Népligetben lévő sulit, hogy tudnak-e elvesztésről a környéken, persze nem tudtak. Van a kollégák között egy labrador-tenyésztő (igazi tenyésztő; nem összetévesztendő a szaporítókkal!), ő rögtön riadóztatta a férjét, hogy hozza be a chip-leolvasójukat. Lehet fogadásokat kötni... Naná, hogy nem volt benne. Ami azért is érdekes, mert a kislányka hasán két érdekes heg volt - aki költ arra, hogy megműttesse a kutyáját, arra meg nem költ, hogy oltassa is? Mert a chip nélküli kutyák oltva sincsenek. (Habár, zárójelben jegyzem meg, akármikor voltunk Lillussal orvosnál, eddig soha nem olvasták le a chipjét. Na jó, mi pl. oltani a Fajtamentéses keresztanyuhoz járunk, ismerjük egymást, plusz a saját kezével regelte be Lilla chipjét, de eddig sem a Lehel úton, sem a Primavetben nem "porszívózták" le a kutyát soha...)

Szóval, chip zéró. Felmerül a kérdés, hogy ha meg is találnánk a gazdáját, érdemes-e olyannak visszaadni, aki nem tesz eleget a törvényi kötelezettségeknek, amik ráadásul a kutya érdekeit szolgálják? Ilyenkor az is eszembe jut, hogy cigire meg nyilván a többszörösét is kiadja... de persze ez csak feltételezés.

Ebédidőben kimentem a Fresibe, és nagyon-nagyon leárazottan sikerült szert tennem egy középkék alapon fehér csontikás, igen cukker nyakörvre, meg egy hozzá csöppet sem illő, de vidám színű, világoskék-sárga-kék-fehér csíkos pórázt. Lányos cuccot szerettem volna, de az nem volt. Sőt, totál ki volt fosztva az üzlet... Láttam érdekes, műanyag hámokat, miket ki nem találnak.

Persze a kutya nyakát nem mértem le, de ránézésre olyan combom-vastagságú lehet. Teljes lelki nyugalommal próbálom rá a nyakörvet a lábamra az üzlet kellős közepén. És a végén kiderült, hogy sokkal vékonyabb. Mármint a kutya.

Délutánra a jószág teljesen jól belakta az autót, bár kissé unatkozott. Mindenkinek csóvált és puszilt, aki közeledett, és mindenkinek próbált a nyakába, de legalábbis az ölébe mászni. Kirakták pisilni, hát nem nagyon távolodott el és első szóra (illetve cuppogásra) visszament. Nekem ez elég furcsa volt, el se akar rohanni, le se akart vadászni egy verebet sem, se más után nem kutatott... Már több jelentkező is volt a jószágra odabentről, de a kolléganő pillanatnyilag anyukájáékhoz vitte haza. Holnap majd többet tudunk a sorsa alakulásáról.

Igazoltan távol

Igazoltan távol voltunk az őszi foxitaliról. Az októberi hosszú hétvégét négynapos családi kirándulással töltöttük. A panzióban (nem kutya, hanem "rendes" emberi panzió :-) ) nagyon kedvesek voltak: kutyabarát szálláshely, az állatka az étterembe is bevihető (!), és azt is meg lehetett beszélni velük, hogy a távollétünkben véletlenül se menjenek be a szobába. Ez utóbbit azért nem hittem el első szóra, úgyhogy reggelente inkább szóltam, biztos, ami biztos alapon.

Kisleányt ismerve azért mégsem vittük be az étterembe; még végigkuncsorogta volna az összes asztalt... A szokásos módon reagált arra, hogy a szálláson marad:

Kisebb gondot okozott, hogy az ágy pont olyan magas volt, hogy a sajtos labdája épp begurulhasson és ne lehessen kiszedni. Így hát az összecsukható dolgokat összecsuktuk, a ládákkal, székekkel, cipőkkel barikádoztunk... Jó is, hogy nem jött be személyzet  .


Nem is tudom, kinél olvastam valami olyasmit, hogy azért szeret kutyával utazni, mert ott kivételesen felengedheti az ágyra... Nálunk sem jöhet fel a kutya. Soha-soha. De azért egy kis szabályerősítő kivétel, khm, az végülis megengedhető. Szigorú szabályokkal és full óvintézkedésekkel: alulra pelenkák, rá a saját takarója. És szigorúan csak az ágy végében. És nem  jöhet le a piros takaróról:

Lilluska itt eléggé meg van illetődve :-) Gyorsan elaludt, nehogy meggondoljuk magunkat és letessékeljük :-) Persze ez csak utazáskor, csak idegenben, és nem állandóra történik.

A séták kicsit bonyolultak voltak. Mert hát itt vidéken, itt majdnem minden házban kutya van. Kerítés mögött. És mi történik, ha kutya kerítés mögött, Lillus meg kerítésen kívül? Igen. Koncert.
Bejártuk a környéket, ami úgy történt, hogy a kettővel odébbi kertben egy gyönyörű berni pásztor riadóztatott. Erre a sarki telken előjött két jagdocska, először csaholva, aztán magas hangon teli torokból üvöltve kísértek. Amíg a gazdi ki nem ordított a bejárati ajtón. És pár perc múlva közibük nem vágott egy cipőt is. Bizony, kemény a vidéki jagdok élete...

Próbáltunk mi túloldalon menni, lábujjhegyen menni, takarásban menni. Sajnos jagdocskák nagyon jól látnak is. És ha kiszúrtak a világító sárga kabátomban (most már értem a terepszín ruházatot...), a nyurgábbik teljes nyakhosszában kikandikált a kerítésen: "na, jön már? jön mááááár...???" Édes pofik.


Azért, megérte a koncertet. A falu végében folyt valami patak, jó hosszú töltéssel. Amin a következőket lehetett csinálni:

   

 

Az ember ilyenkor késztetést érez utánanézni, hogy az agár tényleg szerepelt-e a foxi fajta kialakításában. Közepes összeget mernék rátenni, hogy igen... Lillusban legalábbis. 

A foxifajzatok ráadásul sajátságosan képzelik el a wellness hétvége fogalmát. Valahogy így:

A kis aranyosnak közben úgy járt a farka, mint valami propeller :-)






Útközben találkoztunk két lakóval is. Bézs színű kis állatkák voltak (az egyik tutira... a másikról maximum már csak Dr. Mallard tudott volna pontosabbat mondani, az NCIS-ből...) Szerintem ürge lehetett. Vagy pele. Esetleg pirókegér. Valami csík is volt a hátán. De az nem biztos. Na, majd megkérem Spyke gazdiját, hogy kérdezze meg a Vadászt a pontos megnevezésről.



Kis bogaram nem igazán szeret ásni. Ő inkább mászik. De itt nagyon finom illatok lehettek... A két tetemet (mert a találkozásunkkor már egyik sem működött) eltávolítottuk, miután először kifordult tőlük a Kislány, de másodszor kicsit fel volt még spannolva a jagdok ugatásától, és képes volt felkapni. Bizony... kinek mit jelent a tartalmas, aktív kikapcsolódós hétvége...

Nektek hogyan telt?