Újság Plecsniről, hogy ma reggel normálisan kommunikált! Foxihoz és tankönyvbe illően :-) Motivációs eszköz: vajas pirítós rozskenyérből. Ez volt reggelire, és kaja végén megkapta a szokásos falatkáját. A falatkáról: minden valamirevaló kutyakönyv tiltja, hogy étkezéskor a kutya bármit is kapjon. De ez itt most máshogy működik. Ha mi eszünk, és közben a cuci betartja azt, hogy nem megy le a szőnyegről, nem hájpol, nem nyafog és egyáltalán, nyugodt és normális kutyaként viselkedik, akkor számíthat rá, hogy tuti fixen kap egy jóízű falatkát. Úgy látjuk, ez inkább a javára válik. Cuci ezt keményen be is tartja. Egykét hete történt, hogy egy, a szőnyeg szélén tipegve összeizgult negyedóra után fogta magát, és lefeküdt. Egy hangosabb lélegzetvételre persze így is páros lábbal ugrik a levegőbe, de azért mégis... Azóta időnként szépen elnyúlik a szőnyegen, ha eszébe jut.
Na, szóval megkapta a falatkáját, elrágcsálta szépen. Bejöttünk, készülődtem, felöltöztem... A lányka sündörög, dugja ide a buksiját. Reggel nem szokta, vissza szokott bújni a kosárkájába. Kérdezem, mi van, bogaram? Na, mutasd! (Nem adtam fel a reményt, hogy egyszer majd megérti, ennek mi az értelme. Merthogy pl. ha le akar menni, azt is egymásodperces ajtóranézéssel "jelzi", hm, sejteti inkább, és azt is csak max kétszer.)
Hát a kiscukor most előreszaladt, ki az előszobába, hátranézve kettőször is (!), hogy követem-e rendesen, be a konyhába. Ahol is szépen leült reggelizőpózba, szőnyeg szegélyére, épp nem lóg le róla a körme hegye, nózival az asztal felé. "Aggyá' még abból a ropogós izéből...!"
Kitalálta szépen, hogy mit szeretne, összeszedte, hogyan tudná megértetni velem. Magát is összeszedte, hogy meg merje ezt lépni. Valami miatt nem igazán kezdeményezett semmi ilyesmit. Mintha a múltban vagy baja lett volna belőle, vagy nem értették... No, hát a sajtdarab, amit idő és újabb pirítósok híján kapott, talán elég visszajelzés volt, hogy igen, ilyet itt szabad csinálni.
Minél gyakrabban :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése