Egyszer ugyan rámordult az egyik kutyára, de csak röviden és halkan. Ééééés: játszani próbált egy zsemleszínű, szép nagy labrador fiúval! A Plecsni! Játszani! Aki, ha eddig játszani hívta őt valaki, hát minimum a torkának ugrott. Úgy tűnik, a szőkék a zsánere :-)Az úgy történt, hogy a suliban mindig foxirohamot kap. Pár napja folyton foxirohamot kap idehaza, cukormód rohan golyó alakban, maga alá húzott lábakkal. Bár ilyenkor elborul az agya, azért észnél van - a parkettás részeket, amin csúszik a lába, igyekszik kikerülni. Leginkább úgy, hogy kibontakozik a golyóbisból és átugrik a következő szőnyegre - mivel ezt golyó alakban bonyolult megtenni, úgy csinál, mint az impalák. Jó magasra fellöki magát, fordított U alakban; amellett, hogy bevált módszer, még nagyon cuki látvány is :-))) Cuci egy hasonló, de szabadtéri foxiroham után torpant meg a labi előtt, hátracsapott fülekkel, megnózizta az orrát és egész testtartásával azt jelezte, hogy naaa, gyereeee, rohanjunk egyet, látod, milyen remek móka!
Ágiék úgy emlegetik, hogy a duracell :-) Késő délután volt már, de még mindig jó meleg; az összes kutya kókadozott, csak úgy, becsületből járkáltak - "ez" meg, ugrált, rohant, vigyorgott, megint ugrált... hát igen - ilyen a foxi :-)
Tovább is van, mondjam még? [mondjaaaad!] Hátkéremszépen, Plecsnit le lehetett hívni az egérszagról! Jeeee!
A pálya végén van egy konténer, a konténer alján rögzítésre szolgáló lyukak, ideális otthon összkomfortot igénylő egerek számára. Cuci lokalizálta a jószágok lakását, tervet készített a kiásásukra, amikor a harmadik rászólásra és hívásra visszajött. Persze azért később még vissza-visszaszaladt, de az első hívásra lefordult.Lefordulás - most az a feladat, hogy mindig kattot+jutit kap, ha 1) hagyja magát szagolni verekedés nélkül, 2) ha megszagol másik kutyát és dolga végeztével szépen elfordul tőle (megint csak, provokáció nélkül).
Másik feladat a fektetés. Mivel ez egy bizalmi dolog, cuci nem igazán hajlik rá, hogy nyilvánosan, sok-sok inger közepette lefeküdjön. Itthon is csak pár hete fekszik (már, a kosarán kívül), ujjongtam is érte az egyik bejegyzésben. Esténként, séta után, nyugalomban, alvás előtt, amikor az esti simiért jelentkezik, na akkor szokta a földhöz közel tartott kezem alá befúrni a fejét és utána belefeküdni. Az meg teljesen más... ott mi vagyunk ketten, malacka és a masszírszemélyzet, ott csöndes nyugalom van, bizalom van, bealvás van.
Ági is próbálta fektetni, jutifalival, de cuci annyira fel van pörögve a suliban - meg annyira agyafúrt -, hogy a jutifalit követve is inkább hátraugrik és a hosszú nyakát hajlítgatja érte, ahelyett, hogy lefeküdne. Házi feladat, hogy ezt gyakoroljuk. No, hát jelentem, hogy ma reggel, csöndben, nyugalomban már egész jól haladunk!!! Harmadik megmutatásra levette, hogy mit kéne csinálni (na jó, inkább azt mondanám, hogy harmadik megmutatásra döntötte el, hogy elég jó ötlet-e ez a feladat...). Négyszer is sikerült egy -művészi tornás szemmel is- egészen korrekt mélyguggolást elérnünk!!! Innen már csak egy miliméter a fekvés! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése