Duracell reloaded (újratöltve)

A tegnapi sulis foglalkozás - köszönjük, Ági !!!!! - ma is érezteti a hatását. Töprengés után úgy döntöttünk, kimegyünk Plecsnivel a telekre. Azért volt a töprengés, mert a szomszédban lakik egy jóindulatú, mentett fekete nagy kutya, ráadásul az egészsége sincs rendben, és a szomszédok nagyon rendesek. Vele is meg amúgy is. Borzasztóan restellném, ha a Lány akár felzaklatná, a bántásról nem is beszélve.


A másik fontos dolog a kerítés. Plecsni annyira ügyes, hogy átfér egy akkora kis résen, amin az öklöm. Kifordítja a vállát és már odaát is van. Ugrani meg akkorát tud - lásd kettővel előbbi bejegyzés -, hogy simán megnyalhatná az orromat, ha akarná... Szerencsére apuék foxibiztossá tették a kerítést: a kapun kerítéssodrony, a rácsokon nem fér át az öklöm, a kerítés a földig ér, kivétel nélkül mindenhol, az alja pedig hol dupla drótráccsal, hol palával, hol egyéb lesüllyesztett cuccal van kibélelve. Na ja, a jószág még így is átáshatja magát a szomszédba, de ezért kell mindig szem előtt tartani. Visszahívni, ha messzire merészkedett, folyamatosan a közelünkben tudni, fél szemünket mindig rajta tartani. Foxit nem lehet kivágni a kertbe, aztán becsukni az ajtót - illetve lehet, de aztán ne csodálkozzunk, ha egy óra múlva már nem nagyon van meg, vagy  elszórakoztatja magát valami tilos módon.
Szóval foxibiztos a kerítés, de azért még így is először egy 20 méteres ruhaszárító kötéllel rögzítettük a lányzót, amíg teljesen meg nem bizonyosodtunk róla, az összes parámat sorba véve, hogyha mind rajta tartjuk a szemünket folyamatosan, akkor talán a hámjában elengedhetjük. Így is először rajta hagytuk a pórázt is, mert arra rá lehet lépni szükség esetén - de jó magaviselet miatt egy óra múlva ezt lekapcsoltuk róla.
No, hát a lány négy órán keresztül rohant, gyalogolt, loholt, ugrált, lejtőn le-fel. Hazamenetel előtt, biztonságból azért még belőtt egy foxirohamot, egy szökelléssel átvitte a vízaknát (1x1 m-es, félméter magas), csak mert útba esett neki. A hámjából aztán percekig szedegettük a beletört mezeivirág-szárakat és füveket, amiket útközben bedarált...
A szomszéd kutyával - ez abszolút a sulinak köszönhető!!! - mintaszerűen viselkedett!!! Legelőször ugyan volt egy kis ugatás, amikor a másik kutya olyan hevesen csóvált, hogy eltalálta a farkával a kukát, ami nagyot dörrent, cuci befeszült és persze acsargással reagált. Rögtön le lehetett tiltani és elküldeni a kerítéstől. Később visszamentünk közösen (én remegő gyomorral), hát lány egy nyikk nélkül csóvált, nóziztak, jelöltek; aztán csóváltak, nóziztak, jelöltek... Picit aggódtam Plecsni hátracsapott fülei miatt, ez az álmoskönyv szerint nem jelent sok jót, de aztán Másikkutya olyan mélabús szemmeresztgetésbe és nyüszítésbe fogott, hogy lányunk meggondolta magát. Sőt, levette, hogy Másikkutya totál odavan érte - trógerfoxi lévén jól oda- odaszaladgált a kerítéshez, zörgette a gazt, illegette magát, felhívta magára a figyelmet, aztán mihelyt a lovagja odakocogott, jól otthagyta, hadd nyüszítsen utána...
Kiderült, hogy Plecsninek nem szabad orgonát adni, bevadul tőle... Szedtünk egy csokorra valót, a lánynak pont foxirohama volt, odarohant, ugrált, tiszta félelmetes volt... Közben rájöttem, hogy bár az általános szemlélet szerint a kutyák színvakok (ezt mostanában "brit tudósok" cáfolják is), őt mégis a lila csipogós talpas labdájára emlékeztetheti. A talpas labda története pedig az, hogy volt neki egy, egész szépen játszott vele a kezdetekben. Habár már itt is látszott, hogy megmámorosodik tőle. Aztán valahogy meggyilkolta. A következőnek egyetlen, első harapással elrontotta a csipogóját. Ráadásul nem nagyon lehetett elvenni tőle, erősen, folyamatosan bevédte. Ekkor vettem neki egy németjuhászoknak való NAGY talpas labdát - nos, ez még megvan, de viharvert... Az orgonáért meg szabályosan nekünk esett, ugrált fel a csokorhoz. Gyönyörű, íves, nyújtott ugrásokkal. Végül adni kellett neki egy ágacskát, amivel a fogai között golyóban eldübörgött... 
Hogy ne legyen teljesen idilli a történet, itthon, már pórázon, sajnos összetalálkoztunk egy környékbeli kis kopó-stafi féle egyévessel. Aki természetesen póráz nélkül sétál, bár kevéssé visszahívható, és lelkesen odaszaladgál mindenkihez. Plecsnit feszélyezte, hogy hozzá bezzeg nem mehet oda ugrálni és rohangálni, erre pedig a szokásos bősz nekieséssel reagált :-( Nem egyszerű kutya, az biztos... A suliban a további foglalkozásokkal remélem, valamikor ezen is túl leszünk majd!

Duracell

Tegnap volt a harmadik sulis foglalkozásunk, éééééés, Plecsni most nem verekedett!  Egyszer ugyan rámordult az egyik kutyára, de csak röviden és halkan. Ééééés: játszani próbált egy zsemleszínű, szép nagy labrador fiúval! A Plecsni! Játszani! Aki, ha eddig játszani hívta őt valaki, hát minimum a torkának ugrott.  Úgy tűnik, a szőkék a zsánere :-)

Az úgy történt, hogy a suliban mindig foxirohamot kap. Pár napja folyton foxirohamot kap idehaza, cukormód rohan golyó alakban, maga alá húzott lábakkal. Bár ilyenkor elborul az agya, azért észnél van - a parkettás részeket, amin csúszik a lába, igyekszik kikerülni. Leginkább úgy, hogy kibontakozik a golyóbisból és átugrik a következő szőnyegre - mivel ezt golyó alakban bonyolult megtenni, úgy csinál, mint az impalák. Jó magasra fellöki magát, fordított U alakban; amellett, hogy bevált módszer, még nagyon cuki látvány is :-))) Cuci egy hasonló, de szabadtéri foxiroham után torpant meg a labi előtt, hátracsapott fülekkel, megnózizta az orrát és egész testtartásával azt jelezte, hogy naaa, gyereeee, rohanjunk egyet, látod, milyen remek móka!

Ágiék úgy emlegetik, hogy a duracell :-) Késő délután volt már, de még mindig jó meleg; az összes kutya kókadozott, csak úgy, becsületből járkáltak - "ez" meg, ugrált, rohant, vigyorgott, megint ugrált... hát igen - ilyen a foxi :-)

Tovább is van, mondjam még? [mondjaaaad!] Hátkéremszépen, Plecsnit le lehetett hívni az egérszagról! Jeeee!  A pálya végén van egy konténer, a konténer alján rögzítésre szolgáló lyukak, ideális otthon összkomfortot igénylő egerek számára. Cuci lokalizálta a jószágok lakását, tervet készített a kiásásukra, amikor a harmadik rászólásra és hívásra visszajött. Persze azért később még vissza-visszaszaladt, de az első hívásra lefordult.

Lefordulás - most az a feladat, hogy mindig kattot+jutit kap, ha 1) hagyja magát szagolni verekedés nélkül, 2) ha megszagol másik kutyát és dolga végeztével szépen elfordul tőle (megint csak, provokáció nélkül).

Másik feladat a fektetés. Mivel ez egy bizalmi dolog, cuci nem igazán hajlik rá, hogy nyilvánosan, sok-sok inger közepette lefeküdjön. Itthon is csak pár hete fekszik (már, a kosarán kívül), ujjongtam is érte az egyik bejegyzésben. Esténként, séta után, nyugalomban, alvás előtt, amikor az esti simiért jelentkezik, na akkor szokta a földhöz közel tartott kezem alá befúrni a fejét és utána belefeküdni. Az meg teljesen más... ott mi vagyunk ketten, malacka és a masszírszemélyzet, ott csöndes nyugalom van, bizalom van, bealvás van.

Ági is próbálta fektetni, jutifalival, de cuci annyira fel van pörögve a suliban - meg annyira agyafúrt -, hogy a jutifalit követve is inkább hátraugrik és a hosszú nyakát hajlítgatja érte, ahelyett, hogy lefeküdne. Házi feladat, hogy ezt gyakoroljuk. No, hát jelentem, hogy ma reggel, csöndben, nyugalomban már egész jól haladunk!!! Harmadik megmutatásra levette, hogy mit kéne csinálni (na jó, inkább azt mondanám, hogy harmadik megmutatásra döntötte el, hogy elég jó ötlet-e ez a feladat...). Négyszer is sikerült egy -művészi tornás szemmel is- egészen korrekt mélyguggolást elérnünk!!! Innen már csak egy miliméter a fekvés! :-)

Környezettudatos Plecsni

Az úgy történt, hogy kiürült egy üveg víz. Felkaptam és kivittem a konyhába. Csak éppen, önkéntelenül doboltam rajta egy kicsit. Aztán arra lettem figyelmes, hogy cuci az arcomba bámul. Mármint, szemmagasságból :-) Mármint vigyorogva és ugrándozva kérte szépen az üres üveget.

Életében egyszer játszott - egy óriásit - üres petpalackkal és nagyon élvezte. Azóta nem kapott, mert eléggé belehergelte magát, és hát nem kellene táptalajt adni az amúgy sem túl nyugodt vérmérsékletének.

Láttatok már foxirohamot kapott terriert? Amikor begörbített háttal, lábakat maga alá húzva golyóban  száguldozik fel-alá? Na, most képzeljétek el ugyanezt, a lakásban, egy recsegős palackkal a szájában, amibe  időnként jó nagyot harap? Annyira rohant, hogy nem lehetett rendes képet csinálni, csak miután lenyugodott... Itt, a képen ez már a nyugalmi fázis.... a képen látható üveget épen, egészben kapta...
Új értelmet nyert a "tapossa laposra" szlogen. "Gyötörtesse laposra a legközelebbi foxival!"

Mire jó egy pirítóskenyér

Újság Plecsniről, hogy ma reggel normálisan kommunikált! Foxihoz és tankönyvbe illően :-) Motivációs eszköz: vajas pirítós rozskenyérből. Ez volt reggelire, és kaja végén megkapta a szokásos falatkáját. A falatkáról: minden valamirevaló kutyakönyv tiltja, hogy étkezéskor a kutya bármit is kapjon. De ez itt most máshogy működik. Ha mi eszünk, és közben a cuci betartja azt, hogy nem megy le a szőnyegről, nem hájpol, nem nyafog és egyáltalán, nyugodt és normális kutyaként viselkedik, akkor számíthat rá, hogy tuti fixen kap egy jóízű falatkát. Úgy látjuk, ez inkább a javára válik. Cuci ezt keményen be is tartja. Egykét hete történt, hogy egy, a szőnyeg szélén tipegve összeizgult negyedóra után fogta magát, és lefeküdt. Egy hangosabb lélegzetvételre persze így is páros lábbal ugrik a levegőbe, de azért mégis... Azóta időnként szépen elnyúlik a szőnyegen, ha eszébe jut.

Na, szóval megkapta a falatkáját, elrágcsálta szépen. Bejöttünk, készülődtem, felöltöztem... A lányka sündörög, dugja ide a buksiját. Reggel nem szokta, vissza szokott bújni a kosárkájába. Kérdezem, mi van, bogaram? Na, mutasd! (Nem adtam fel a reményt, hogy egyszer majd megérti, ennek mi az értelme. Merthogy pl. ha le akar menni, azt is egymásodperces ajtóranézéssel "jelzi", hm, sejteti inkább, és azt is csak max kétszer.)
Hát a kiscukor most előreszaladt, ki az előszobába, hátranézve kettőször is (!), hogy követem-e rendesen, be a konyhába. Ahol is szépen leült reggelizőpózba, szőnyeg szegélyére, épp nem lóg le róla a körme hegye, nózival az asztal felé. "Aggyá' még abból a ropogós izéből...!"

Kitalálta szépen, hogy mit szeretne, összeszedte, hogyan tudná megértetni velem. Magát is összeszedte, hogy meg merje ezt lépni. Valami miatt nem igazán kezdeményezett semmi ilyesmit. Mintha a múltban vagy baja lett volna belőle, vagy nem értették... No, hát a sajtdarab, amit idő és újabb pirítósok híján kapott, talán elég visszajelzés volt, hogy igen, ilyet itt szabad csinálni.
Minél gyakrabban :-)