Szépen lassan kezdem megismerni a kis személyiségét. Amikor kijövünk a panzióból, az első 10-15 perc a tobzódásé; ilyenkor pont úgy viselkedik, mint a gyerek a cukorkaboltban. Rohangál, húz, azt se tudja, melyik fűcsomót analizálja és jelölje felül előbb. Ilyenkor egy marhacupákot is lóbálhatnék a feje fölött, az se érdekelné. Utána, amikor eljutunk egy szagszegényebb és nyíltabb területre, akkor lehet őt elvarázsolni a csipogós, talpas labdával. Gyönyörű, magas ugrásokkal repül a labdáért; ha nem vagyok elég gyors, simán ki is üti a lasztit a kezemből. Amikor megkaparintja, nagy élvezettel aprókat rágcsál rajta, ügyesen és szemmel láthatóan élvezettel csipogtatja a labdát. Aranyos, ahogy libegő fülekkel üget fel-alá a labdával és közben csicsereg :-) Izgatottan várja a következő dobást, egy centire tartja az orrát a labdától... Magától is variálja a játékot (na igen... egy foxi mindig töri a buksiját), próbálta dobálgatni is magának.
Találkoztunk két aranyos hölggyel, akik három kutyájukat sétáltatták. Az egyiküket Plecsni teljesen az ujjai köré csavarta, bezsebelt egy komoly adag kekszet, rengeteg ölelést és simogatást. Esküszöm, vigyorgott, amikor dédelgették...!
Utána egy kedves párral is találkoztunk. Plecs bemutatta, milyen ügyesen labdázik, és bár délután előzőleg már kockásra ugrálta magát, mégis olyan energiával röpködött a labda után, mintha öt új duracell elemet rejtegetett volna még tartalékban. Egy idő után eltettem csipogós talpas barátunkat, de séta közben oda-odajött, felkapaszkodott rám és kérte szépen vissza... Persze amikor visszamentünk a panzióba, Kitti kezében máris majdnem elaludt, úgyhogy mihelyt visszaért, valószínűleg el is tette magát másnapra :-)
Beszélgetés közben nyugodtan álldogállt közöttünk, néha be-bekapcsolódott egy kis simiért-felkapaszkodással. Igazi aranyos, jó kiskutya!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése