Pedig téma lenne...
Elkezdtük a középfokot a suliban. Cucika rémségesen teljesített az alapfok utolsó óráin, csak hogy égessen engem. Dinánál persze megszoktuk, hogy követelmény, az van bőven, de hát ugye mindenki azzal riogatott, hogy a Középfok, na az még plusz sokkal-de-sokkal keményebb lesz... Szóval sürgősen keresni kell egy Röltexet a közelben, ahol gatya felkötésére alkalmas madzagot lehet vásárolni.
Az első órák egyikén az oktatónk feltette a kérdést, hogy megy a japán vacsora. Mint a parancsolat. Cukrozottunk szépen visszavesz, csúnya pillantásra is. Kipróbálhatjuk? Naná. Hozhatnak szendvicset? Persze.
Na, hát kisült, hogy nemám csak cucival, hanem az egész osztállyal egyszerre kéne megpróbálni ezt a dominanciagyakorlatot. Átverés!!! Lelkesen mondta az egyik kislány, hogy a weimari vizslájuk "hát a szádból is kiveszi a falatot ám!". Szuper.
Annyira nem lett rossz a végeredmény, bár pár oldalba taszítást ki kellett osztanom, tényleg nem mindenkinél volt elég a hangom. És ugye első sulis szabály, hogy más kutyáját nem neveljük/bántjuk/dicsérjük/szólunk rá. Francba.
Itt épp a weimarinak magyarázom el, hogy letépem a füleit, ha nem megy hátrébb...
Óriási távolságot nem tartottak az ebek, de végülis szépen leültek taslitávolságra és bámultak bele az arcomba. Egyikük, a husky megpróbált arcon nyalogatni - úgy döntöttem, behódolási csillapító jelzésnek fogom fel... Tanulságos, hogy Cucika ott álldogált a hozzám legközelebbi pozíciót elfoglalva. Megfigyelte, hogy leüvöltöm az egész csoportot, hirtelen "mindenkinek a főnöke" lennék, hát naná, hogy gyorsan kinevezi magát a Ketteskének, utánam!
És most vissza Kosztolányihoz. A játék. Rengetegszer írtam már, hogy kis bogarunknak problémája van a játszással. Merthogy nem tud. Mert senki nem mutatta meg neki pici korában. És azóta se nagyon. Ha birkózó kutyákat látott eddig, hát felment a pumpája, és még mielőtt esetleg őt is elkezdenék feldönteni és fojtogatni, egy-egy jól elhelyezett harapással lebeszélte a delikvenseket erről.
Egy ideje próbáltunk ráfeküdni erre. Nem sokkolóan, nehogy beszedjen még egy traumát, de általában lefagyott az erőteljesebb mozdulattól és/vagy megadta magát. Hála az Ember folyamatos stresszkioldásának a rózsaszín gumicsonttal, malacka kezdi érteni, hogy nem rossz dolog az. A második alapfokos csoportban meg láthatott játékot eleget - a csoporttársak két feladat között gyakorlatilag folyamatosan egymást gyűrték.
Az utolsó foglalkozásokon már láttuk rajta, hogy időnként figyeli a játszókat. Messziről és kimondottan rosszallóan. Mondjuk, van is abban valami riasztó, amikor két amstaff úgy robog el az ember mellett, hogy az egyikük szorosan a fogai között tartja a másik fülét, és a szóbanforgó másiknak ez még tetszik is.
Kis virágszirmunk végül a mai órán úgy döntött, hogy többalkalmas megfigyelés után picit közelebb megy a dolgokhoz. A két, egymást gyötrő vizslához már többször oda akart menni - ma oda is ment és megszaglászta őket, amíg birkóztak. Valszeg, csillapító jelnek szánva a szaglászást. Repestem. Azután csatlakozott a pályát körülfutó gordon szetterhez és a többi rohanóshoz. Kábé május óta nem rohangált a sulin. Pedig a terápián a csodájára jártak a kis duracell nyuszinak... Egyszer észrevettem azt is, hogy felugrott Esztellára (a szetter), próbálta felpiszkálni egy közös nagy futásra. Kezdeményez! Játékot! Ügyes kislány!!!
Közben azért ugatott, mint a veszett fene. Meg a többiek is. Asszem az is feszültségoldó lehet.
A nagyon domináns, félelmi agressziós, szájkosárral idehozott vizslafiúval meg volt egy kis tényfeltáró beszélgetésük az óra elején :-) A srác szeret mindenkit ledominálni - többször láttam, hogy más kutyák fölé áll, keresztben a nyakuk fölött, és rájuk teszi a fejét, kidüllesztett testtartásban. Egy rohangálás közben összefutottak cucival. Vizsla kihúzta magát és farkasszemet néztek, cuci meg nem tökölt, szinte azonnal húzta fel az ínyét és mutatta meg a fogait, talán morgott is. Jelezte, hogy öcsém, lehetsz itt macsó, de nekem ne magyarázz - balhé persze nem volt, mert a farkasoknál is Egyeske és Ketteske sosem bunyózik.Szinte egyszerre fordultak ki a szituációból, cuci talán előbb, de a vizsla is azonnal, ahogy cuci fordult, már röpült is.
Az oktatónak nyilván nem tűnt fel, mert két normális kutya szokványos kommunikációját látta. Csak éppen cukkerlányunk erre még másfél hónapja nem volt képes, meg gondolom a vizsi sem, szóval, én ujjongtam.
Csupa büszkeség volt ez a nap. Lányka szépségesen működött a szocializáció terén.
Ugyan dolgozni csak az első húsz percben volt hajlandó, utána meg égetett, mint a rongyot, de minden megérte. Akár magyarázhatom is a bozonyítványát azzal, hogy mindezek alatt nagy agyi kapacitásába' volt neki ennyi ingert korrektül a helyén kezelnie. Hogy nem maradt figyelme-türelme szépen ülni-feküdni-helybenmaradni is, ami amúgy is uncsi - na sőőőn...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése