kipikopi
A hosszú hétvége eseménydúsan telt. Plecsni nálunk töltötte a péntek éjszakát, majd szombaton próbanapra ment. Sajnos mégsem maradhatott ott, így vasárnap délelőtt ismét itt kopogtak a kis körmei a nappaliban...
Fontos hangsúlyozni, hogy egy foxi nagyon, nagyon sok odafigyelést igényel. A bejárati ajtót szorosan és mindig be kell zárnunk magunk után; ne tévesszen meg az angyalian szendergő kiskutya.A kertkapu alatt semmi-perc alatt kitolja magát az utcára; egy akkora résen, amin egy 36-os cipő átfér, ott ő is. A hámból, amiben cukin mutat, Houdini módjára kihúzza magát, így abban nem szabad sétáltatni.
Rengeteget sétáltunk, játszottunk, ismerkedtünk a környezettel. Egy pillanat alatt megérti, mit szeretnénk tőle - a gondok ott kezdődnek, hogy, mint minden egyes terrier, hajlamos eldönteni, ezek közül mi lenne az ínyére. Ami nincs, ott felveszi a "kutya vagyok, nem értem" álláspontot. Örömmel játszik, a kezembe adja a rágókötelet, labdát, szépen elmagyarázza, mit szeretne. A lakásban finoman jár-kel, elöl van gyümölcs, méz, birsalmasajt, nem bántja.
Az utcán viszont húz, csak úgy issza be az ingereket, zsong, zsizseg. Ez egy forgalmas útkereszteződésben nem kellemes, így szorgalmasan gyakoroljuk az átkelést, minden egyes járdaszegélynél. Megdöbbentő, mennyire okos. Amikor közeledünk egy járdaszélhez, szólok neki előre, hogy "Átkelünk" és felcsévélem a flexin. Eleinte tartani kellett - kicsit még most is, főleg, hogy az egyik zebránál van egy acsarkodó kerítéses kutya - de folyamatosan növekszik az alkalmak száma, amikor már laza pórázzal álldogálunk, zöldre várva. A következő teendő az lesz, hogy folyamatosan is tudjon várakozni...
Amit nem "kifejezetten" mondok neki, azt valahogy jobban elfogadja. Például ha belekavarodik a hosszú pórázba, ami őt nem zavarja különösképpen, de engem igen (tegnap sikerült lepisilni...), szólok neki, hogy "láb!". Már szinte 80%-ban szépen emelgeti kezdi a lábacskáit, így nem kell mindig odamennem kicsomózni.
A másik ilyen az "autó!". Ezt akkor használom, ha olyan helyen sétálunk, ahol néha félre kellene állnunk, de őtündérsége bele van feledkezve a szagokba.
A visszahívás még, hát majdnem azt írtam, hogy kezdetleges, de nem - pontosan ismeri, de ellenáll. Feltétlen bizalom kell, de amíg csak csapódik ide-oda, panzió, próbaidő, vendégség, ideiglenesezés, esetleg ismételten panzió, addig ez nem tud kialakulni. Pedig annyira, de annyira jó "anyag". Kitűnő agilitys kutya lenne, a roppant energiái, kísérletező kedve, esze miatt, vagy dog-dancingben is elhozná az aranyérmeket, és nem úgy, hogy titokban kilopná a bíró néni táskájából... Szereti "produkálni" magát, örömmel nyújtózkodik fel, tipeg, kering, ez az ő világa lenne.
Pár kép Plecsni hétvégi elfoglaltságairól:
bemelegítés a dancing-hez
és az ördögpalánta, aki kettőig sem tud számolni :-)
Tündéri kutyus! Engem komolyan érdekelne, Plecs! :) Sajnos fél éve véget vetettem a kapcsolatomnak, és a kutyusunk a másik féllel ment. Ő egy terrier keverék és nagyon hiányzik, de hát mit tehetek?
VálaszTörlésSzóval mi lenne ennek a módja?